Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog története

A VÁLASZTÓJOG TÖRTÉNETE. 47 ben egy komoly, őszinte jogkiterjesztő demokratikus választójogot létesítsünk». Bent a parlamentben ez intelem is pusztában kiáltó szó maradt s a törvényjavaslatot a többség majdnem változatlanul elfogadta. Az ezen javaslat alapján létrejött törvény ma még nem a történelemé. Ennek ismertetése és politikai méltatása tehát nem tartozhatik e tanulmány keretébe. Itt feladatomhoz hiven csak azt az igazságot kell leszegeznem, hogy nem valósult meg gróí Tisza Istvánnak a nála tisztelgő munkapárt előtt 1914. január i-én kifejezett azon reménye, hogy «sikerült azon megoldását találni a jelen kor legnagyobb problémájának, a választójognak, mely ezt a kérdést közmegnyugvásra fogja megoldani». Nem teljesült, és minthogy nem teremthetett, nem is teremtett egyetlen perezre sem megnyugvást. A nemzetnek politikai öntudatra ébredt munkás osztályai, kik a politikai érvényesülés jogát a termelő nemzeti munkában való tevékeny részvétellel megszerezték és ennek gyakorlására megfelelő erkölcsi és szellemi képességgel bírnak, nem elégedhettek meg a jogkiterjesztésnek azzal a szükkörü mértékével, mely indokolatlanul túlzott aggodalmak miatt zárja ki őket a politikai jogok gyakorlatából. Elzárva a parlamentben való érvényesülés teréről, társadalmi szervezetekben tört utat magának és követelt mind teljesebb érvényesülést e küzdelem, melyet nem fojthattak el, sőt erősítettek a világháború borzalmas szenvedései, melyekben a jogfosztottak is mindent áldozva szereztek jogot arra, hogy a vérükkel védett hazának egyenlőjogu polgárai lehessenek. Es midőn a kormány a Rakovszky inditványának elvetésével a hareztéren küzdő Károly-keresztesek politikai jogosultsággal való felruházása iránti követelésnek is mereven ellene szegült, sorsa megpecsételtetett. Gróf Tisza Istvánnak nem sikerült a felmerült ellentéte-