Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja

480 D? BAU MGARTEN NÁNDOR síiktől számított két év eltelte után választhatni be a felügyelőbizottságba*, ez egymagában alig biztosiíja a felügyelők függetlenségét. AJdig, a mig a felügyelőbizottság a közgazdasági tevékenység első lépcsőfoka, nemcsak attól kell tartanunk, hogy az igazgatók ide visszakívánkoznak, hanem inkább attól, hogy a felügyelőbizottsági tagok igyekeznek igazgatósági tagok lenni és ellenőrző tevékenységükben, melyet e reményben fejtenek ki, nem igen bizhatunk. Az incompatibilitásnak legalább is kölcsönösnek kellene lennie; csak ha a felügyelők valóban függetlenek és az «előmenetel» lehetősége sem befolyásolhatja működésüket, csak akkor tölthetik be azt az épenséggel nem könnyű szerepüket, melyet i T. reájuk bizott. Az ellenőrzés fokozására a T. a könyvszakértői vizsgálatot kívánja meghonosítani. Erre vonatkozó intézkedését azonban csak félrendszabálynak tekinthetem. Már az 1911. évi Országos Jogászgyülés is nagy többséggel elfogadta erre vonatkozó indítványomat, mely szerint «a mérleget és könyvvezetést szakképzett, egyénileg felelős revizorok ellenőrizzék)). A reformot tehát, mely a kötelező revíziót csak részben valósítja meg, teljesnek nem tarthatom. A T. a minősitett (20. §.) alapításánál, valamint az alaptőke Vio részét képviselő részvényesek (100. §.), vagy három felügyelőbizottsági tag (133. §.) kivánságára a szakértői vizsgálatot kötelezőnek nyilvánítja, továbbá ennek elrendelésére bizonyos üzletággal foglalkozó részvénytársaságoknál a minisztériumot felhatalmazza (102. §.). Az eddigi állapothoz képest tehát a tervezet kétségtelenül haladást jelent, az általánosan kötelező könyvvizsgálatot azonban mégsem valósitja meg. A tervezet irányelvei (i. h. 174.) reámutatnak mindazokra az érvekre, melyek a revíziót szükségessé teszik, e lényeges megszorítás indokolására pedig pusztán két érvre hivatkoznak ; 1. nálunk még hiányzanak a megfelelő auditorbk;