Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat
SZEMLE. 453 SZEMLE. - Változás o\ igazságügy-minisztérium vezetésében. Rövid időn belül másodszor búcsúztatjuk Vá\sonyi Vilmost mint igazságügyminisztert, s ez a bucsu kettősen fájdalmas a jogászközvéleményre, a melynek szószólóiul hiszszük magunkat. Fájdalmas azért, mert egyéni nagyság és egyéni suly az igazságügyminiszteri széknek ritkán adtak még oly diszt és tekintélyt a kabinetben ép ugy, mint a kabineten kivül, a minő övezte a választójogi javaslat lánglelkü megalkotóját. És kétszeresen fájdalmas azért, mert ime közviszonyainknak a háború okozta siralmas vergődése ezt a hatalmas erőforrást is meddőségre kárhoztatta, egész óriási vitalitását lekötötte az orkánnal való szakadatlan küzködésben, a destruktiv erőkkel való mindennapos, megőrlő és keserves viaskodásban. Utódja felől e pillanatban teljes a bizonytalanság, s mivel még a kormányzás további alapiránya is a jövő titka, a megvalósulás reményével kívánalmakat sem tudunk hangoztatni. Csak egyet tudunk, egy régi jelmondatot, a melynek patinát adott az idő és diszt az, hogy uralkodó ajkáról hangzott el : justitia regnorum fundamentum. Az igazság érvényesülésének végső biztositéka pedig a független, képzett és megközelíthetetlen biró. Független, képzett és megközelíthetetlen : e hármas kvalitáshoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz. A jajszó, a melynek még czimzettje sem volt, a mely mintegy végső kétségbeesésében önkéntelen elemi erővel robbant ki a budapesti bírák gondoktól néma lelkéből, ezerszerte szomorúbb és súlyosabb mementó számos munkássztrájknál és utczai tüntetésnél. Az igazságügyminiszter, a ki jönni készül, ezt a jajszót hallja meg először s ne jöjjön, a míg nincs kezében a biztosíték arra, hogy ezt a jajszót hallgattatja el, ezeket a könnyeket szárithatja fel, ezekről az agyakról veheti le azt az ólomsulyt, a mely megbénítja munkálkodásukat, elhomályosítja tiszta látásukat, eltompítja szivük meleg érzését az emberi nyomor, az emberi jogfosztottság, az emberi bűnök számos igazoló, enyhítő tényezője iránt. Az uj igazságügyminiszter gondoskodjék mindenekelőtt és mindenekfölött bíráinak ruhájáról, czipőjéről, megéléséről. - Edvi Illés Károly kitüntetése. Főszerkesztőnk kitüntetéséről a Jogt. Közi. ez évi ij-ik számában következőleg emlékezik meg: «Edvi Illés Károlyt Ő Felsége az udvari tanácsosi czimmel tüntette ki. Bármily kevésre becsüljük is a czimeket, szívből örvendünk a kitüntetés tényének és czélzatának. Annak a hálának, a melyet az egész magyar jogászság büntető kódexeink kiváló kommentátora iránt érez, a legfelsőbb elhatározás csupán külső alakot kölcsönzött. Edvi Illés Károly már közel félszázad óta valóságos tanácsosa a magyar kriminalistáknak, disze büntetőjogi irodalmunknak és büszkesége a magyar publiczisztikának. Hogy lapunk^o*