Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

SZEMLE. 453 SZEMLE. - Változás o\ igazságügy-minisztérium vezetésében. Rövid időn belül másodszor búcsúztatjuk Vá\sonyi Vilmost mint igazságügyminisztert, s ez a bucsu kettősen fájdalmas a jogászközvéleményre, a melynek szószólóiul hiszszük magunkat. Fájdalmas azért, mert egyéni nagyság és egyéni suly az igazságügyminiszteri széknek ritkán adtak még oly diszt és tekintélyt a kabinetben ép ugy, mint a kabineten kivül, a minő övezte a választó­jogi javaslat lánglelkü megalkotóját. És kétszeresen fájdalmas azért, mert ime közviszonyainknak a háború okozta siralmas vergődése ezt a hatal­mas erőforrást is meddőségre kárhoztatta, egész óriási vitalitását lekötötte az orkánnal való szakadatlan küzködésben, a destruktiv erőkkel való mindennapos, megőrlő és keserves viaskodásban. Utódja felől e pillanatban teljes a bizonytalanság, s mivel még a kormányzás további alapiránya is a jövő titka, a megvalósulás reményével kívánalmakat sem tudunk hangoztatni. Csak egyet tudunk, egy régi jel­mondatot, a melynek patinát adott az idő és diszt az, hogy uralkodó ajkáról hangzott el : justitia regnorum fundamentum. Az igazság érvényesü­lésének végső biztositéka pedig a független, képzett és megközelíthetetlen biró. Független, képzett és megközelíthetetlen : e hármas kvalitáshoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz. A jajszó, a melynek még czim­zettje sem volt, a mely mintegy végső kétségbeesésében önkéntelen elemi erővel robbant ki a budapesti bírák gondoktól néma lelkéből, ezerszerte szomorúbb és súlyosabb mementó számos munkássztrájknál és utczai tün­tetésnél. Az igazságügyminiszter, a ki jönni készül, ezt a jajszót hallja meg először s ne jöjjön, a míg nincs kezében a biztosíték arra, hogy ezt a jajszót hallgattatja el, ezeket a könnyeket szárithatja fel, ezekről az agyakról veheti le azt az ólomsulyt, a mely megbénítja munkálkodásukat, elhomályosítja tiszta látásukat, eltompítja szivük meleg érzését az emberi nyomor, az emberi jogfosztottság, az emberi bűnök számos igazoló, eny­hítő tényezője iránt. Az uj igazságügyminiszter gondoskodjék mindenek­előtt és mindenekfölött bíráinak ruhájáról, czipőjéről, megéléséről. - Edvi Illés Károly kitüntetése. Főszerkesztőnk kitüntetéséről a Jogt. Közi. ez évi ij-ik számában következőleg emlékezik meg: «Edvi Illés Károlyt Ő Felsége az udvari tanácsosi czimmel tüntette ki. Bármily kevésre becsüljük is a czimeket, szívből örvendünk a kitüntetés tényének és czélzatának. Annak a hálának, a melyet az egész magyar jogászság büntető kódexeink kiváló kommentátora iránt érez, a legfelsőbb elhatá­rozás csupán külső alakot kölcsönzött. Edvi Illés Károly már közel fél­század óta valóságos tanácsosa a magyar kriminalistáknak, disze büntetőjogi irodalmunknak és büszkesége a magyar publiczisztikának. Hogy lapunk­^o*

Next

/
Oldalképek
Tartalom