Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A hatásköri bíróság gyakorlata az első tíz évben

422 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. kedett azon ügyeknek a száma, a melyek a hatáskör tárgyában hozott határozatok jogerőre emelkedése előtt lettek fölterjesztve. Az 1915. évben az összes bejelentett eseteknek kb. 1 5-de (19-6%), az 1916. évben már jóval több, mint V4-e (29-4%) volt az Ügyrend 81. §-a alapján rendeletileg elintézendő, az 1917. évben beérkezett ügyek közül pedig majdnem a fele. A törvény ellenére fölterjesztett összeütközési ügyek emelkedőaránya ugy a hatásköri bíróságra fölösleges munkaterhét ró, mind pedig az ügyek folyamatos intézését szükség nélkül jelentékenyen elhúzza. Több alkalommal nehézséget okozott a hatásköri bíróság gyakorlatában, hogy az ügyben eljárt hatóságok a hatáskör megtagadása és a beadvány (kereset, panasz, kérvény) visszautasítása esetén a mellékleteken ki i/ül magának a beadványnak összes példányait is visszaadták a folyamodónak és az többé a féltől sem volt beszerezhető. Minthogy pedig a hivatalból lefolytatandó hatásköri bírósági eljárásban a hatáskörök elbírálásánál (különösen az ügyazonosság vizsgálatánál) legtöbbször döntő jelentőséggel bir az igény érvényesítése czéljából előadott teljes tényállás és jogalap: czélszerü lenne a hatóságok gyakorlatát aképen irányítani, hogy a beadvágynak legalább egy példányát a hatáskör megtagadása esetén is tartsák az iratoknál. VI. A fölmerült hatásköri összeütközések több mint 90 °ó-át hatóság jelentette be. Aránylag folyton csökkenő számban jelentenek be a felek összeütközést (a tiz év alatt 127, 1917-ben 4) és az ily bejelentések, túlnyomó része is visszautasítással (ügyvédi képviselet hiányából) vagy annak megállapításával végződött, hogy az ügyben összeütközés nem merült fel. így a törvény 25. §-ában a fél javára garancziális jelleggel biztosított bejelentési jog a gyakorlatban ritkán emelkedik jelentőségre. A törvény 8. §-át a bíróság nem értelmezte olyan szigorúan, hogy csak annak a hatóságnak az összeütközési bejelentését fogadta volna el, a melynek határozata által az összeütközés előállott. A rendes bíróságok sokszor figyelmen kivül hagyják a törvény 10. §-ának azon rendelkezését, a mely szerint a fölmerült hatásköri összeütközés az eljárás folytatását felfüggeszti, az ügyet tovább tárgyalják és érdemi határozattal (ítélettel) befejezik, habár tudomásuk van arról, hogy az illető ügyre a közigazgatási hatóság is megállapította a maga hatáskörét, vagy hogy az a hatóság az ügy érdemében tárgyalt és így a hatásköri összeütközés felmerült. Az ilyen ítélet hatásköri bíróság álláspontja szerint jogerőre akkor sem emelkedhetik, ha azt különben a birói eljárásban perorvoslattal meg nem támadták ; azért az Ilyen ítélettel bejegyzett ügyre nem alkalmazza a 7. §. utolsóelőtti bekezdésének azt a rendelkezését, a? mely szerint a bíróság érdemi határozatának jogerőre emelkedése után azon az alapon, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, eljárásnak már nincs helye, hanem a hatásköri bíróság az ily ügyet a rendes bíróságnak jogerős érdemi határozata ellenére is hatásköri összeütkö-