Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A hatásköri bíróság gyakorlata az első tíz évben

420 KÖZJOG ÉS KÖZIGAZGATÁS. szerint tárgyalásra tartoznék annál inkább, mert zárt ülés tartásának (7}. §.) nincs alapja. A bíróság gyakorlata a kérdésben ingadozott, mert látta, hogy a felek megidézésével tartott tárgyalás az ügy fölösleges elhúzását és sok költséget okoz ; mindenesetre az ügyrend lenne módosítandó. Különösen igen gyakran terjesztenek fel a bírósághoz közigazgatási hatóság és kir. ügyészség között fölmerült negatív összeütközéseket annak folytán, hogy az ügyekben az ügyészség tulajdonkép a rendes bíróság hatásköre felett határozott. A hatásköri bíróság állandó gyakorlata, a mely szerint a kir. ügyészség nem rendes bíróság és így a vele szemben közigazgatási hatóság részéről fölmerült összeütközést nem bírálja el, kétségtelenül helyes, de azt az aggályt kelti, hogy az ily összeütközések nem találnak illetékes biróra. Mindenesetre szükséges lenne vagy az ügyészségeket utasítani, hogy ily esetekben kérjék ki a bíróság határozatát, vagy lehetővé tenni, hogy a hatásköri bíróság az ily összeütközéseket is elbírálja annak folytán, hogy tulajdonkép mégis a rendes bíróság hatásköre felett is dönteni kell. Nem bírálta el a hatásköri bíróság a horvát-szlavon-dalmát hatóságokkal szemben fölmerült összeütközéseket sem (1910. Hb. 61., 1914. Hb. 50.). V. Azonban a hatásköri bíróság gyakorlata nemcsak a különböző hatóságoknak az 1907 : LXI. t.-cz. szempontjából való minősitése, hanem a\ összeütközésre okot adó határosatok elemzése szempontjából is igen gazdag és különösen a közigazgatási eljárási jog tudományos kidolgozása tekintetében becses. A bíróság ismételten hangoztatja, hogy neki nem hivatása, hogy vitás hatásköri kérdésekben akár az ügyben eljáró hatóságok felterjesztésére, akár az érdekelt felek beadványi kérdésére nyilatkozzék, hanem feladatát kizárólag tényleg fölmerült összeütközések feloldása képezi (pl. 1914. Hb. 2.). Tehát a hatáskör kérdésében előbb maguknak az illető eljáró hatóságoknak kell nyilatkozniok, történjék ez a nyilatkozás akár a felek kérelmére, akár egy másik hatóság által hivatalból áttett ügyre nézve (1912. Hb. 29.). A hatásköri összeütközést csak formális határozat ítélet, végzés) hoz létre, tehát átiratok rendszerint nem Í1910. Hb. 79'.). A határozatnak hatósági jellegűnek kell lennie, tehát az érdekelt hatóság véleménye, nyilatkozata ép ugy nem okozhat összeütközést, mint a hatóságok úgynevezett akaratnyilvánitó tényei (szerződések stb.). (1909. Hb. 53.). Negatív összeülközésnél a határozatnak a hatáskörre kell vonatkoznia, tehát érdemi okokból (1909. Hb. 47.), vagy más alaki okokból (pl. illetékességből stb.) történt elutasítás nem okoz összeütközést (pl. 1915. Hb.' 78.;. Viszont pozitív összeütközésnél szükséges, hogy a hatóságnak a saját hatáskörét valló álláspontja tényleg kitűnjék, tehát az ügynek az ügyészi megbizással való közlése (1914. Hb. 100.), vagy illetékességből