Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A vasúti felségjog Boszniában és Herczegovinában

-C)6 Dí NEUMANN KAROLY chia két államának a tartományokkal való forgalmára nézve létezik, azzal a tartalommal, hogy a két állam forgalma egymásközt és harmadik államok forgalmával egyenlő elbánásban részesittessék. Ellenben a boszniai és herczegovinai forgalomra magára nézve, illetve helyesebben azzal szemben, még ez a biztosíték is hiányzik és csupán az a megállapodás áll fenn, hogy valamennyi a tartományok területén létező vagy létesítendő vasúton ugyanazt a díjszabási barémet kell alkalmazni, körülírva azt is, hogy ez az egységes baréme a tartományi vasutakon mennyiben alkalmazandó egységesen. Tehát semmiféle korlátja nincs a vasutak szabad akaratának a baréme tételeinek magassága iránt, feltéve, hogy ezek egyenlőek az összes vasutakon. Ebből a korlátlanságból, a milyennel csak államvasutaknál találkozunk, a boszniai igazgatás ismét államiságára utaló következtetéseket vonhat le, a melyeket nem szabad megengednünk. A korlátlanságnak a gyakorlatban az volt az eredménye, hogy ez az igazgatás vitatta a díjszabások anyagi tartalmának megállapítására nézve teljes elhatározási szabadságát a magyar kormánynak ellenkező álláspontjával szemben is, képzelt szabadságából folyólag a két állam egyikének vagy másikának közgazdaságára nézve hátrányos dijszabási intézkedéseket tett, a melyek ellen a két állam csak utólagosan szólalt fel, a mikor az ilyen intézkedések hatályon kivül helyezését a boszniai lakosság már sérelmesnek fogta fel. Ilyetén helyzetben a gyakorlatban a boszniai igazgatást a díjszabások magassága tekintetében más nem korlátozta, mint az a tekintet, hogy a tartományi vasutaknak a költségvetési egyensúly szempontjából bizonyos adott bevételt kell szolgáltatniok. Ez a dijszabási kérdés olyan, hogy a boszniai igazgatás, ha tényleg felségjogai volnának ezen a téren, nemcsak a monarchia két államának érdekeivel ellenkező közgazdasági politikát folytathatna, hanem a budget egyensúlyát is ugy befolyásolhatná, hogy az 1880. évi törvények 3. §-ának első bekezdésében foglalt az az elv is