Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választókerületi beosztás

A VÁLASZTÓKERÜLET] BEOSZTÁS. 29 szaporítása s ezzel politikai jelentőségüknek emelése nemcsak egyoldalú városi érdek, de a magyar nemzeti politikának is egyik eminens érdeke. Sőt, még ha nem vennők is külön számításba városainknak nemzeti jelentőségét és különleges fajsulyát: maga az egyenletes beosztás, tehát maga az osztó igazság követelménye is a városi kerületek számának szaporítását indokolja. A kerületi beosztásnál szerepelhető összes tárgyilagos tényezőket, vagyis akár a lélekszámot, akár a választók számát, akár a kulturális és vagyoni jelentőség súlyát mérlegeljük : a városokra mindenesetre több kerület esik 88-nál, még ha megmaradunk is az 1914-ben megállapított (435) kerületszámnál, de még inkább akkor, ha e számot esetleg mérsékelten emeljük. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kerületi beosztás rendszerint hosszabb időre szól, tehát a beosztásnál a jövő fejlődésére is bizonyos tekintettel kell lennünk. Minthogy pedig az ipari jellegű városok népszaporodása kedvezőbb s ezek rendszerint minden tekintetben gyorsabban fejlődnek: bennük aránylag kisebb népességi és választói létszámot lehet a kerületi beosztás tervezésénél alapul venni. A további fejlődés az egyelőre mutatkozó eltéréseket hamarosan ki fogja egyenliteni s a fejlődésképes kisebb kerületek a többi nagyságát már a közel jövőben elérhetik. Minthogy az 1914. évi törvény a th. városokat aránylag jobban honorálta, különösen a r. t. városokra kell az uj beosztásnál nagyobb figyelmet fordítanunk. A beosztás azonban nem olyan könnyű, mint első pillanatra látszik. Semmi esetre sem szabad egyoldalú szempontból indulnunk ki, vagyis nem szabad a tételt ugy állítanunk be, hogy mindenik nagyobb (pl. 1^—20,000 lakosúi r. t. várost okvetlenül külön kerületté teszszük, vagy hogv minden vármegyében 2—3—4 kisebb r. t. várost külön városi kerületté egyesitünk. A városi érdek csak azt kivánja, hogy a városi elem, a városi szellem, a városok súlya az eddiginél nagyobb