Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választókerületi beosztás

32 DR. NÉMETHY KÁROLY járul a 40 (illetőleg az 1868: XXX. t.-cz. 32. §. és I88I:XV| t.-cz. 2. §-a követelményének megfelelően 42) horvát-szlavón képviselő. Ez a képviselői létszám aránylag máris a legnagyobbak közé tartozik. Igaz ugyan, hogy néhány európai államban ^igy Ausztriában, Francziaországban, Nagybritanniában, Olaszországban) még ennél is több, mert az <;oo-at, sőt 600-at is meghaladja a választókerületek száma. Ámde mindezek Magyarországnál jóval nagyobb, népesebb birodalmak. A mig nálunk 40—42,000 lakosra, az emiitett külföldi államokban 150—70,000 lakosra esik egy képviselő. A többi európai kisebb és nagyobb államokban, valamint az Európán kívüli államokban — és pedig még a legnagyobb birodalmakban is — mindenütt, nemcsak relatíve, de abszolúte is kevesebb a képviselők száma. így a Magyarországnál jóval több mint kétakkora népességű Poroszországban eddig csak 44 3 képviselő volt, vagyis átlag 91,000 lakosra esett egy kerület és a mostani porosz reform is - - mint erre már fentebb hivatkoztam — csupán a 250,000 lakosnál nagyobb kerületekben, vagyis csak 12-vel kívánja szaporítani a képviselők számát. Minthogy tehát a külföldi példák tanulságai szerint a magyarországi kerületek száma máris nagyobb az átlagosnál és elvi szempontból nézve a kérdést, több a szükségesnél: a kerületek számának inkább leszállítása, mint emelése lenne indokolt és kívánatos. Viszont alig képzelhető el, hogy akkor, midőn az általános választójog behozatalával a választók eddigi száma olyan nagy arányokban nő (az 1917. évi névjegyzék szerinti választók számának is több, mint kétszeresére emelkedik), egyidejűleg a már meglévő kerületek létszámának leszállításához nyúlhassunk. Arra igazán nem tudunk példát, hogy a választók számának szaporításával egyidejűleg kerületszám leszállításra gondoltak volna valahol. Sőt még annak a lehetősége sincs kizárva, hogy a mostani revíziónál a kerületek számának ujabb mérsékelt emelése követ-