Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választókerületi beosztás

A VÁLASZTÓKERÜLETI BEOSZTÁS. 17 minden 2^0,000-et meghaladó lakosságszámú kerületre egy ujabb képviselő esik. A magyar felfogás nem akar és nem tud ilyen könnyen végezni ezzel a fontos kérdéssel. Nálunk mindamellett, hogy az 1914: XV. t.-cz., illetőleg a törvényes felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet, komoly tanulmányok és statisztikai számitások alapján csak pár évvel ezelőtt vette a régi kerületi beosztást beható revízió alá s alkotta meg az eddigi magyar, valamint az átlagos külföldi beosztáshoz képest aránylag sokkal egyenletesebb uj beosztást: ennek az idáig még csak papiron levő gyökeres uj beosztásnak ujabb revizió alá vétele elől el nem zárkózhatunk. Immár az országgyűlés asztalán levő választójogi javaslat <az 1913 : XIV. t.-cz. példáját követve) idevonatkozólag csak annyit mond a 33. és 34. §-okban, hogy az országgyűlési képviselők választása választókerületenként történik; minden kerület egy képviselőt választ; a választókerületek és székhelyük ujabb megállapításáról külön törvény fog rendelkezn'. A két törvény közt a junctimot pedig a javaslat 176. §-a (az 1913: XIV. t.-czikkhez hasonlóan) szintén kimondja, vagyis a megalkotandó uj választójogi törvény a maga egészében csakis az uj kerületi törvénynyel egyidejűleg fog életbe léphetni — a mely junctim az utóbbi törvénynek sürgős megalkotását kötelezővé teszi. Mielőtt erre a megalkotandó uj kerületi beosztásra vonatkozó álláspontunkat körvonalaznók : rövid visszapillantást kell vetnünk a multakra és be kell mutatnunk a régi (illetőleg tényleg még ma is fennálló), valamint az 1914 : XV. t.-cz. alapján megalkotott de még tényleg életbe nem lépett) uj beosztás képét. Az 1848 : V. t.-cz. átlag mintegy 30,000 főnyi lakosságú kerületeket kivánt alakítani. A 48-as törvényhozás kellő figyelemmel volt a korábbi jogokra, a legkisebb vármegyének is adott két kerületet, másfelől a városoknak — akkori súlyukhoz mért — méltányos képviseletet biztosított s az egyenlőtlenséget logálUm. XVII. évf. 1—2. í 2