Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog gyökeres reformjának szükségessége

IO DR. VÁZSONYI VILMOS elismerésemet a népjóléti intézkedések sorozatában és a választójognak oly kiterjesztésében juttatják kifejezésre, a mely a magyar állam létérdekeinek tekintetbe vételével, a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak megfelel.» A hivatalos kormánynyilatkozat, a mely a legfelsőbb királyi kézirat magyarázatául 1917. április 29-én jelent meg, már az 1913. évi XIV. t.-cz. szükséges módosításainak egyes részleteiről is nyilatkozik, épen ugy, mint az a beszéd, a melyet Tis^a István gróf 1917. évi május hó 24-én, kormányelnökségéről történt lemondása után tartott, és a melyben a szükséges intézkedéseket három csoportra osztotta: «A hála kifejezése azokkal szemben, a kik a harcztéren különösen kitüntették magukat; betöltése annak a hézagnak, a melyet a területi cenzus teljes kiküszöbölése jelent; javítása annak a helyzetnek, a mely az 1913. évi XIV. t.-cz. alapján az ipari munkásosztály számára előállott.*) Ma tehát nem vitás kérdés többé sem a választójogi reform időpontja, sem ennek elodázhatatlan szükségessége. Az egyetlen vitás pont a reform terjedelmének mértéke. Mi azt a meggyőződést valljuk, hogy «a jelen nagy időknek és a nép által hozott áldozatoknak)) [nem felel meg valamely toldozott szükkörü reform, a melynek nem jogkiterjesztés a vezető gondolata, hanem az, hogy miként tartsa távol a jo-goktól a tömegeket; a mely finom mérlegen aggódó félelemmel apró választói jogczimeket mérlegel, mig a tömegek félelem és mérlegelés nélkül dobják koczkára életüket vagy megszokott életrendjüket. Javaslatunkban be akarjuk váltani azt a programmot, melyet gróf Esterházy Móricz miniszterelnök 1917. június 21-én vallott és a melyet kormányunk teljes egészében magáévá tett: «A választói jogosultságot — 24 évre szállitván le a korhatárt — oly jogczimekre akarjuk alapítani, hogy a választójog gyökeres, becsületes és széles terjedelmű legyen, és hogy ne kelletlenül adott részleges választójog, hanem a dolgozó és