Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog és a választók számának szociológiai és politikai jelentősége

A VÁLASZTÓJOG ÉS A VÁLASZTÓK SZÁMA. I65 dekeknek meg van adva a törvényes lehetőség a választójogban és alkotmányban; a létükért való küzdelemre. Itt kezdődik a gyakorlati politikának és az államférfiaknak az a feladata, hogy a népességi, foglalkozási és választók statisztikája segítségével kipuhatolja, hogy milyen választójogi rendszer alkalmas arra, mely épen az öntudatosan szót kéró társadalmi érdekeknek biztositsa a politikai befolyást; és hogy egy időben az államkormányzatnak szükséges társadalmi osztályokat válogassa ki. A szocziologia mostani elvi álláspontja szerint a társadalmi erők szabad játékát a küzdelemben az általános, egvenlő, közvetlen, titkos választójog biztosítja. A modern közjogi gondolkodás is ugyanezt az elvi felfogást vallja, azon az alapon, mert az állam szempontjából ma egyformán szükséges és értékes a társadalom minden csoportjának minden erőforrása. h. A választójogért való küzdelem nálunk. Ez az általános szocziologiai törvényszerűség hogyan jelentkezik a magyarországi választójogi küzdelmekben.Magyarországon is — szocziologiai törvényszerűséggel — kettős küzdelem folyt a választójog körül 1867 óta. Egyfelől az állam védte, konzerválta a népképviselet, a választójog, az államkormányzat és közigazgatás, továbbá az uralkodó osztályok által a régi állami individualitást és hatalmi megoszlást. Másfelől, társadalmi harcz folyt az osztályok között azért, hogy kik alkossák azt a csoportot, mely az államkormányzásra befolyást gyakorolhat és azt irányítja. Kétségtelen, hogy a termelőeszközök magántulajdonára épült társadalom demokratizálása nem történhetik az osztályok küzdelme nélkül. Hármas irányú osztályharcz volt Magyarországon. 1. Az arisztokráczia és a gentry — ez a vagyonban és politikai hatalomban leghatalmasabb két osztály, a mely irányítja az államkormányzat akaratát — arra törekedett, hogy a választójogot