Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A választójog és a választók számának szociológiai és politikai jelentősége

IÓ2 DR. RÁCZ GYULA «A nemzeti élet maga állandó harc;, ellentétes érdekek s^ünetlei harcba; azonban a harcai állapot mindinkább minimális és a Cooperatio és a s;oc;iabilitás maximális törekszik lenni* polgári társadalomban.1 Az államon belől élő társadalomban ennek megfelelően két tendenczia (mint Small2 nevezi), vagy két princzipium (a mint Ratzenhofer 3 nevezi) küzd szakadatlanul egymással. Egyik: a petrifikáló konserváló piincipium, a mely a társadalom állapotát és a hatalom megoszlását in statu quo törekszik megtartani, a meglevő társadalmi és állami rendet, erőmegoszlást, intézményeket teljesen változatlanul, vagy mennél kevesebb változtatás megengedésével, törekszik állandósítani, konzerválni. A másik: az innováló princípium, mely az élő hatalmi-egyensúlyt felborítani és a politikai, gazdasági erők uj hatalmi egyensúlyát akarja megalkotni, uj társadalmi struktúrát törekszik felállítani; vagy ha ehhez nincs kellő ereje, legalább megbontani s érdekei szerint módosítani törekszik a meglevő-rendet. A megtartás erői változatlanul konzerválni törekszenek a régi rendszerből mindent, a mit csak lehetséges. Az ujitás erői ösztönszerűleg ellenállának a meglevő rendszer uralmának és az uj struktúrából megalkotni törekszenek mindent, a mit csak lehetséges. Valamely társadalomban, melyik tendenczia uralkodó: azt eldönti az, hogy az állam hóditó típusát őrizte-e még meg, vagy inkább társulási fejlettebb típusát érte már el; hogy a termelési és társadalmi rendszer kezdetleges-e, vagy egészen fejlődött; a társadalmi osztályok már kialakultak-e, vagy még a kialakulás kezdetén vannak; hogy egységes vagy több faj keverékéből áll-e az állam. A hóditó faj és hóditó állam ösztönszerűleg konzervatív; a hóditott ösztönszerűleg ujitó. Vagyis a hóditó társa1 Albion Small : General Soaology. Chicago : The University of Chicago Press. 190;. 245. 1. Small i. m. 224—260. 1. ' Ratzenhofer: Die Scyologische Erkeniüniss 167. I.