Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A nők választójoga

146 DR. GÖNCZI JENŐ delemben, mint Magyarország Királyhágón-innen levő területén a főurak özvegyei. A magyar szent korona tanával és a magyar közjog szellemével nem ellenkezik tehát, sőt az 1848. évi törvényhozás ebben a szellemben való kiegészítésének tekinthető, hogy akkor, mikor az országgyűlési képviselőválasztói jog aránylag nagymértékű kiterjesztése által a szent korona teljesjogu tagjainak száma az 1848. évi törvényhozás óta első alkalommal igazán tetemesen újból megnagyobbittatik, ugyanakkor a szent korona teljesjogu tagjai közé befogadtassanak és országgyűlési képviselőválasztói joggal felruháztassanak azok a magyar nők is, a kik a magyar nemzet társadalmi, kulturális, közgazdasági és politikai életének kétségtelenül komoly és értékes tényezői. * Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat általános indokolása a hazai jogtörténet és országgyűlési tárgyalások, a nők választójogának külföldi joganyaga* és elméleti munkák alapján bőven kifejti azokat az indokokat, a melyek a választójognak a nőkre való kiterjesztésére és ezáltal eddigi választójogunk általános, elvi alapjainak kibővítésére vezették. A törvényjavaslat a nők választójogáról a második fejezetben (11 — 15. §-oki rendelkezik. A választói jogosultság általános kellékei/ a javaslat a nőkre vonatkozólag ugyanazokban állapítja meg, mint a férfiak választójogánál. A II.§. szerint "országgyűlési képviselőválasztói joga van minden nőnek, a ki életének huszonnegyedik évét betöltötte, magyar állampolgár, irni és olvasni tud és ezenfelül a 12. §-ban felsorolt különös kellékek valamelvikének IOL,czimi megfelel*. A választójog általános kellékei közül az általános indo* A törvényjavaslat második mellékletét képező külföldi törvénygyűjteménykötet végén külön fejezetben ismertetve van a nők választójogára vonatkozó egész külföldi joganyag.