Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 1-2. szám - A névjegyzékkészítési eljárás lényeges újításai

112 DK. SPUR F.XDRE Közigazgatási és birói vegyes testületeket találunk az olasz és a spanyol alkotmányokban. Az 1907. évi augusztus hó 8-iki spanyol választójogi törvény 11. §-a szerint az egyes tartományokban működő választási bizottságok elnökei a felebbezési, illetve az elsőfolyamodásu törvényszékek elnökei. Az 1913. évi olasz választójogi törvény 37. §-a szerint a községi bizottságok határozatai ellen irányuló felszólalások másodfokú elbírálására hivatott tartományi választási bizottságok elnökei a törvényszéki elnökök, mig tagjai egy kinevezett és három választott tag. Ebben a bizottságban az államügyész is részt vehet, habár szavazati jog nem illeti, és a bizottság határozatai ellen a főtörvényszékhez felebbezhet. Az, hogy a Javaslat a német államok rendszerét nem tette magáévá, bővebb megokolást nem igényel. A közigazgatási hatóságok nélkülözik azt a függetlenséget, amely a választási eljárás minden szervének a közbizalom szempontjából elengedhetetlen kelléke. Annak indoka is kézenfekvő, hogy a Javaslat miért idegenkedett attól, hogy az itélőbirónak a választási szervezet körében vezetőhelyet adjon. Ha csak a külsőségeket tekintjük, a birói méltóságnak minden esetre megfelelne, ha, a mint a fentebb ismertetett rendszereknél láttuk, a választási szervnek biró volna az elnöke. Azonban sokkal fontosabb szempontok szólnak a bírónak ily exponált helyre állítása ellen. Elsősorban a biró függetlenségébe és pártatlanságába vetett bizalmat veszélyeztetné, ha a külömböző pártáramlatok góczpontjára kerülne, másodsorban a biróságok szükséges köztekintélyének rovására volna, ha a sajátos birói hatáskörből elvonatnék. A központi választmány hatásköre pedig nagy részben a sajátos birói hatáskör fogalmán kivül esik°, amennyiben nemcsak a választói jogosultságot érintő kérdésekben határoz, hanem nagyszámú tennivalója az alkotmányjogi közigazgatás körébe tartozik.