Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 7. szám - Buday Dezső: A társadalmi ideál [könyvismertetés]

IRODALOM. 49 5 18. Ha az egész tervezetet áttekintetjük, ugy az jeles munkának mutatkozik, a mely bár a beváltakhoz ragaszkodik, uj ösvényekre is hajlandó lépni, de csak olyanokra, a melyek a védjegyjog czéljaitól tulmesszire' nem vezetnek. Hogy a tervezet még egyes javításokra szorul, korántsem kisebbíti értékét, kivált ha netalán a fordítás is okozott félreértést. Dr. Adler Emánuel. IRODALOM. YsBuday De\sö: A társadalmi ideál. Tanulmány. Budapest, 1917. Eggenberger kiadása. (Befejező közlemény.*) Jóval sikerültebb a könyv második része. A gondolatmenet a következő : A társadalmi ideál kérdése csak akkor ér valamit, ha meg is tudjuk valósítani. Megvalósítani azonban csak akkor tudjuk, ha ismerjük, merre tart a fejlődés tendencziája és ha tudjuk, hogyan lehet annak vonalát megváltoztatni. És itt mindjárt erős korrektivumát látjuk az első rész merőben induktív felfogásának. Észreveszi, hogy az emberi élet jelenségeinek számszerű módon való megállapítása mindig beleütközik abba, hogy lényegében a legegyszerűbb társadalmi jelenség is ezer meg ezer meszsze vezető szál produktuma, ugy, hogy a statisztika törvényszerűségei valamely jelenség biztos meghatározásául nem szolgálhatnak. Viszont a legfontosabb tényezők ismerete elegendő ahhoz, hogy a jövő társadalmi életének némi tudományos értékkel biró képét megrajzolhassuk. Az emberi társadalom jövője a lelki alkalmazkodás megváltozása mellett mindenesetre a gazdálkodási rend megváltozásával fog összefüggeni. Ugylátszik, az emberiség legközelebbi jövője a kollektivizmus jegyében tárul elénk. A világháborúban a fejlődés merész ugrásának voltunk tanúi : láttuk, hogy a római jogban gyökeredző korlátlan tulajdonjog máról holnapra hogy alakult át, ha nem is kollektív, mindenesetre közjogi elemekkel átitatott magánjogi intézménynyé. A kollektivizmusnak azonban temérdek gátja van, melyet az utópisták egyoldalú szemlélődése nem vesz észre : a szabad gazdálkodási mód fejlődési lehetőségei még nincsenek kimerítve sem az iparban, sem az őstermelésben ; a tendenczia egyenesen a kapitalizmus felé fejlődik, a nagy üzemek felszívják a kis üzemeket, a trösztök a nagy üzemeket, a termelés és kereskedelem, a föld és az ipari termelés szálai összefutnak, hogy egy-egy nagy bank igazgatójának kezében összecsomódzanak. A szabad társulások és autonóm gazdasági szervezkedések fejlődése nem biztat oly jelenségekkel, melyek a társadalmi probléma megoldását kilátásba helyeznék. * Előző közleményt I. Jogállam XVI. évf. 406. 1.