Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

82 Df OPPLER EMIL Az 56. §. azt mondja, hogy együttes védjegyeket jogképes egyesülések kérhetnek. Jogi műnyelvünk az egyesülés kifejezését csak az alkalmi egyesülésnél ismeri. Az $6. §. azonban épen csakis a jogi személyiséggel biró egyesületekről, testületekről, kereskedelmi társaságokról és közjogi jogszemélyekről akar intézkedni. Sajnos, ezek csak példák, a tervezet szövegezése elejétől végig kifogás alá esik és gyökeres átdolgozást igényel. A fentiekben nem érintettem a védjegyjogi reform időszerűségének kérdését. Erről a sokat vitatott kérdésről másutt kimeritően nyilatkoztam, ezúttal csak azt kívánom még kiemelni, hogy a mennyiben az iparjogvédelmi reform szükségesnek és még a háború alatt megvalósitandónak tekintetnék, ugy minden esetre fokozott súlyt kell vetni arra, hogy a tervezet minden követelménynek megfeleljen. Ehhez gyökeres átdolgozásra van szükség. A hazai védjegyjog jövője érdekében hiszem és reménylem, hogy ez az átdolgozás nem fog elmaradni. A RÉSZVÉNYES KÜLÖN (EGYÉNI) JOGAI. Irta: Dr. OPPLER EMIL. 1. A különjogok fogalma. A különjogok teóriái. A «különjog» kifejezés nyelvészetileg többféle értelmű. Használják ugy is, hogy különjognak nevezik azokat a részvényesi jogokat, a melyek csak a részvényeseknek egy részét illetik meg (például az elsőbbségi részvények tulajdonosait). így Nagy Ferencz is.* Én helyesebbnek tartom, ha ezeket a jogokat előjogoknak nevezzük. Különjogok azok, a melyek megilletnek minden részvényest külön-külön is a társasággal szemben * Nagy F., Kereskedelmi jog [. 1.