Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete
8o Dí LÉVY BÉLA keresetek rendes bíróságok hatáskörébe tartoznak, a mi ujabb bizonyitéka annak, hogy a szabadalmi hivatal hatáskörének túlságos kiterjesztése minő következményekre vezet. A tervezet 54. §-a kihágásnak minősiti és 40 koronától 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel rendeli sújtatni azt, a ki nem tesz eleget a kereskedelemügyi miniszter ama rendeletének, a melylyel bizonyos áruknak védjegygyei való ellátását rendeli el. Az 1909-iki tervezet 68. §-a hatékonyabb szankcziót tartalmazott. A tervezet V. fejezete az együttes védjegyet szabályozza a washingtoni egyezményben vállalt kötelezettségének megfelelőleg. A szabályozás érdemére elegendő annyit megjegyeznem, hogy az teljesen egyező az 1913-as német védjegy törvényjavaslatban foglaltakkal. E helyütt még ki kell emelnem, hogy a tervezet szövegezése joggal emelhetők kifogások. Törvényeinktől a magam részéről precziziót, világosságot és magyarságot tartok megkövetelendőnek. A tervezetet mindhárom szempontból hiányosnak tartom. E megjegyzésem igazolására legyen szabad néhány példára utalnom. A tervezet 19. §-a 2. bekezdésében azt mondja, hogy «a szabadalmi tanácsba ülnöknek a kereskedelmi miniszter előterjesztésére a király által az ipar vagy kereskedelem terén különösen kiváló szakférfiak is . . . kinevezendők». Minden egyéb megjegyzéstől eltekintve, kérdés, világos-e ebből, hogy ezek az ülnökök csakis a védjegyügyekre nevezhetők ki, más ügyekben azonban nem Ítélkezhetnek, illetve csak akkor, ha a szabadalmi törvény által megkivánt kvaliíikáczióval rendelkeznek ? A védjegyek bejelentéséről intézkedő 24. §-nak 2. és 3. bekezdése a következőkép szól:
