Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete
74 Dí LÉVY BÉLA bármely védjegytulajdonosnak jogában áll védjegyét az összes elképzelhető árukra belajstromoztatni, tekintet nélkül arra, hogy vállalatának mi az üzletköre és hogy a védjegyet az illető áruk tekintetében használja-e vagy sem. Ez a szabadság a gyakorlati életben súlyos inkonveniencziákra vezetett. Sok esetben az ipari és kereskedelmi forgalomnak nagy akadálya az, hogy egész jelentéktelen czégek lefoglalják az ipar és kereskedelem egész területét bizonyos védjegyek részére. A tervezetben ez irányban semminő orvoslást nem látok. A 14. §. 2. pontja megengedi ugyan, hogy a védjegy törlése kérelmezhető legyen, ha a vállalat, a melynek részére a védjegyet belajstromozták, nem létesült vagy nem létezik többé. Ez az intézkedés azonban nézetem szerint csakis arra az esetre vonatkozik és vonatkozhatik, a melyben az a vállalat, a mely részére a védjegy bejegyeztetett, egyáltalában nem létesültr illetve teljesen megszűnt. Az azonban, hogy a vállalat abban a specziális üzletágban nem fejt ki működést, a mint a védjegy bejegyzésének nem akadálya, ugy a védjegy törlését, illetve korlátozását sem vonhatja maga után. Neumann Károly tervezete ezen a visszásságon a gyakorlási kényszer behozatalával kivánt segíteni és ezzel módot adott arra, hogy az a védjegy, a melyet megfelelő időn át nem használtak, illetve ama oltalmi kör tekintetében, a melyen a védjegyet nem használták, tehát vagy egészben megvonható, vagy korlátozható legyen. Nézetem szerint a gyakorlási kényszer eszméje a védjegyügyek terén is jogosult. De ha a helyzetet ez idő szerint még nem tartanok is megérettnek a gyakorlási kényszer megvalósítására, ez nem vezethet arra, hogy mint azt a tervezet teszi, teljesen szabad kezet adjunk a védjegytulajdonosoknak a védjegyek oltalmi körének megállapítására. Semmi akadálya sincs annak, hogy elfogadjuk az 1906-iki tervezet másik eszközét, azt, hogy a több árucsoportra kitér-