Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

66 D? LÉVY BÉLA táblák székhelyein működő törvényszékek hatáskörébe utaltatnak, ugy ezzel módját adnók annak, hogy mindenütt kellő szaktudással és praxissal rendelkező birák kezébe kerüljenek ezek az ügyek, a mivel sokkal nagyobb mértékben biztosítjuk a védjegyekből folyó kártéritési és gazdagodási perek megfelélő elintézését, mint a tervezet szabályaival, a melyek problematikus voltát az is bizonyítja, hogy a szabadalmi hatóságok védjegyügyei hatáskörének ilyen kiterjesztésére a gyakorlati életben példát sehol sem találunk. Nem említve az angol és amerikai jogrendszert, valamint a franczia jogot és a franczia joghoz közel álló román államok jogrendszereit, a melyek mind a rendes bíróságok ügykörébe utalják még a védjegytörlési pereket is, kiemelendőnek tartom, hogy az osztrák jog is a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe csakis a védjegytörlési, valamint a negatív védjegymegállapitási pert, tehát az utóbbi védjegy tulajdonosa által a korábbi védjegy tulajdonosa ellen inditott megállapítási pert utalja és a minisztérium döntése ellen megadja a jogorvoslatot a közigazgatási bírósághoz. Köztudomású továbbá, hogy a jelenlegi német jog a védjegytörlési pert csak azokra az esetekre utalja a szabadalmi hivatal hatáskörébe, a melyekben a védjegy törlése a védjegynek az oltalomból való kizártságára, tehát a védjegyezhetőség hiányára van alapítva, míg azokban az esetekben, a melyekben valaki a védjegy törlését az ő szubjektív joga, pl. korábbi védjegy alapján kéri, a védjegy törlése csakis a rendes bíróságnál megindított keresettel kérhető. Ugyanez az álláspontja az uj német védjegytörvény-tervezetnek is. A magyar tervezet tehát, midőn a védjegyhatóság hatáskörét ennyire kiterjeszti, olyan valamire határozta el magát, a minek helyessége mellett még csak preczedenseket sem hozhat fel, és a minek sikerét a fentebb részletezett elvi és czélszerüségi okokból joggal problematikusnak kell tekintenem.