Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

64 Di LÉVY BÉLA Már fentebb jeleztem, hogy a kereskedelmi és ipari szak­férfiak részvételének az első fokon van a helye, nem a máso­dik fokon. A tervezet inkorporativ utalásával végül fenntartja véd­jegyügyek tekintetében is az ülnökelőadók intézményét, vagyis azt az intézkedést, hogy a szabadalmi hivatal egyes tagjai — eme szabadalmi hivatali állásuk épségben tartása mellett — a tanácsnál az előadói teendőkkel megbizhatók legyenek és ekként egy és ugyanabban az időben mindkét fórumon tényleg műkö­dést fejthessenek ki. Miután ez intézmény elleni aggályaimat a szabadalmi tör­vény tervezetéről irott bírálatomban kifejtettem, e helyütt be­érem annak jelzésével, hogy ezt az intézményt a védjegyügyek terén sem tartom helyesnek. Gyökeres átalakulást jelentenek a mai helyzettel szemben a tervezetnek a védjegyhatóságok hatáskörére vonatkozó intéz­kedései. Ma a kereskedelemügyi minisztériumnak mint védjegy­jogi hatóságnak a hatásköre a védjegyek belajstromozására, törlésére, valamint azokra a megállapítási perekre terjed ki, a melyeket a későbbi védjegy tulajdonosa a korábbi védjegy tulajdonosa ellen annak megállapítása iránt indit, hogy a későbbi védjegy kizárólagos használati joga őt a korábbi védjegy elle­nére is megilleti. A tervezet szerint ezenkívül a pozitiv meg­állapítási kereset, védjegysértés megszüntetése, a további sér­téstől való eltiltás, a gazdagodás kiadása és a kártérités iránti perek is a védjegyjogi hatóságok hatáskörébe tartoznának. Ez az álláspont teljesen korrespondeál azzal az állásponttal,, a melyet a tervezet szerzője a szabadalmi ügyek tekintetében elfoglal. Véleményem szerint a hatáskörnek ez a megállapítása nem helyes. A védjegysértésből eredő igények érvényesitése iránt indított perek eldöntése számos magánjogi kérdés eldöntését teszi szükségessé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom