Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 9-10. szám - A világháborút lezáró békekongresszus jogi problémái
A VILÁGHÁBORÚT LEZÁRÓ BÉKEKONGRESSZUS. 643 •szerződéskötés módjainak revideálásával megerősítsék a szerződések kötelező ereje tekintetében megrendült hitet. Inkább kevesebb szerződés legyen, de ezeket tartsa meg mindegyik állam. Ha nem jutottunk el a kultúrának oly fokára, hogy az államok érintkezésének főtipusait szerződésekkel lehessen szabályozni, ismerjük ezt inkább be, mintsem nagyszámú oly szerződést kössünk, a melyek a közvéleményt látszólag megnyugtatják, valójában azonban számos kibúvót és egérutat hagynak. Ezen a ponton azonban bizonyos megnyugvást nyújthat — ha aggodalmainkat más irányba tereli is — annak felismerése, hogy a háborúban eddig elért sikereink nem fogják lehetővé tenni ellenfeleinknek azt, hogy a nemzetközi jog továbbfejlesztésének megakadályozására czélzó irányzatot ridegen érvényesíthessék. E megnyugvás azonban azért tereli aggodalmainkat más irányba, mert a békekötések alaptermészetéből levont tanulságok bizonyos kompromisszum szükségét tárják elénk. A jogi probléma tehát ezen a ponton arra zsugorodik össze, mennyit lehet a nemzetközi jog továbbfejlesztésére irányuló törekvéseinkből engedni a nélkül, hogy ezáltal a nemzetközi jog fejlődési folyamatát megakasszuk. Nemcsak mirajtunk áll a vásár, hanem ellenfeleinken is. Nem lehetséges a mai viszonyokról átugrani egy oly állapotra, a mely a nemzetközi jog fejlődésének az eddigihez mérten sokkal magasabb fokozatát mutatja. Az ily ugráshoz különben is ellenfeleink hozzájárulására volna szükségünk s ma még nem lehet tudni, hogy a nemzetközi jog továbbfejlődése ellenfeleink ellenkező magatartása miatt nem szakad-e két ágra, s hogy nem épen a központi hatalmak feladata lesz-e hajlékot adni az elárvult nemzetközi jognak, a melyet ellenfeleink saját födelük alul kivertek. VI. A második kérdés, a melynek — nézetünk szerint — a békekongresszuson nagy szerepe lesz, az, hogy a nemzetiségi -elvet, az egyensúly elvét vagy a tiszta jogelvet tegyük-e a nemzetközi érintkezést szabályozó jog alapjául, föltéve, hogy a nem4.2*
