Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - A világháborút lezáró békekongresszus jogi problémái

,6}8 DE BERINKEY DÉNES vagy egészen uj elvek merülnek föl, a melyek hivatva vannak nemcsak a nemzetközi politikának sarkpontjaivá lenni, hanem azt a talajt is megteremteni, a melyen a nemzetközi jog szabályai fölépülnek. Minden uj nemzetközi elvnek hirdetése s még inkább annak hallgatólagos vagy kifejezett elismerése fordulatot jelent a nemzetközi jogszabályok fejlődésének életfolyamában, fordulatot előre vagy hátra. Annak igazolására, hogy mennyire át van hatva a nemzetközi jog tudománya a nemzetközi politikának elveivel, elég egy közismert nemzetközi jogi irónak, Oppenheimnek nézetére hivatkoznom, a ki azt állitja, hogy a nemzetközi jog történetéből hat olyan tételt lehet levonni, a mely az alapját jelenti minden nemzetközi jognak.* Az első tétel az, hogy egyensúly nélkül nem képzelhető nemzetközi jog. A második, hogy a nemzetközi jog csak akkor fejlődhetik, ha a nemzetközi politika és különösen a nemzetközi beavatkozás reális állami érdekek szolgálatába áll. A harmadik tanulság az, hogy a nemzetiségi eszmének föltartóztathatatlan az ereje, annak győzelmét megakadályozni nem lehet. A -negyedik tétel szerint a nemzetközi jog fejlődéséhez idő kell, meg kell várni, mig tételei megérnek. Az ötödik az, hogy a nemzetközi jog fejlődése attól függ, vájjon a nemzetközi jogászok vagy a diplomaták iskolája kerekedik-e túlsúlyra. Oppenheim nemzetközi jogászoknak nevezi azokat, a kik a nemzetközi jog kodifikácziójára törekszenek, diplomata iskolának pedig azt a törekvést, a mely a nemzetközi jogot meglevőnek s ebben az állapotában fönntartandónak véli; a mely iskola tehát jobb szereti a rugalmas elveket, mint a szilárd és pontos szabályokat. Oppenheim hatodik tétele annak megállapításában áll, hogy a nemzetközi jog fejlődése egyrészt a közerkölcs standardjától, másrészt a gazdasági érdekektől Ezeknek a tételeknek átgondolása világossá teheti előt* Oppenheim. International Law, 1912, I. 80. 1.