Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

AZ UDVARTARTÁS JOGI TERMÉSZETE. 6 I 7 az érdeke van az udvartartásban, hogy ez az uralkodói képességet fönntartsa és ez az érdek az államot nem teszi jogalanynyá. Es most egyszerre, ha az uralkodó változtatni akarna az udvartartáson, a "kizárólagos akaratelhatározás» megszűnik és jogalanyok lesznek az államok? Minden okoskodásából látszik, hogy nem vette figyelembe a magyar alkotmánytörténetet. A császár patrimonialis uralkodóból vált alkotmányos császárrá, a magyar király nem saját jogán, hanem mint a szent korona viselője részes a korona teljes hatalmában. Egy perczig sem szabad azt hinni, hogy a szent korona magyar közjogi fogalma valami tudós fejéből pattant ki, vagy teljesen Verbőczytől származik. Verbőczy lormulázása valóban classikus, de midőn Verbőczy a Hármaskönyvben a szent koronáról beszél (i. r. 3., 4., 9., 10. cz. és II. r. 3. cz.J, akkor már jórészben azt írja le, a mit a történeti alkotmány igen logikus fejlődésben ( létrehozott. Ez nem elmélet, ez nem «abstractio», ez a történelmi fejlődés egyik legkiválóbb gyakorlati terméke és a magyar alkotmánynak elévülhetlen büszkesége. A legutóbbi koronázás alkalmával is a bel- és külföldi irodalomban többen mutattunk a magyar alkotmány e páratlan kincsére. Helyén van itt megismételni, mit részben már akkor elmondtam. A XIII. század óta a gyengébb királyok alatt a királyi hatalom hanyatlóban volt. A kisebb birtokú nemesség uj tekintélyt keresett, mely megvédje az oligarchia támadásai ellen jogait és szabadságát. Reátekintettek a szent koronára, mely Szt. István, Szt. László fejeit ékesítette. «A király személyéből a királyság erejét a koronába helyezték.* A köztudatban mindinkább tért foglalt az a gondolat, hogy tulajdonképen a királylyá avató erő is a szent koronában van. Ennek a felavató erőnek a forrása pedig maga a nemzet, mert a koronázás mint közjogi cselekmény csak az országgyűlésen történhetik. Kialakult az a köztudat, hogy maga a király is csak a szent korona utján jut a teljes királyi hatalomhoz és ahhoz a tekintélyhez, mely az ő személyét szentté és sérthetetlenné teszi.