Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

AZ UDVARTARTÁS JOGI TERMÉSZETE. ges intézmény és utal arra, hogy az udvartartás az uralkodó államjogi személyiségéhez is vonatkozásban áll. Egy physikai személyben két államjogi személy van. Ez követeli a két udvartartást. Zolger a már ismertetett elmélete alapján állítja, hogy az udvartartás egysége O Felsége személye egységének szükségszerű következménye. Az udvartartás szogálati szervezet, mely az uralkodói jogokkal biró egyéniségnek mint ilyennek áll szolgálatában és az uralkodói állás tényéhez van kapcsolva, .Az udvartartás sem nem kifejezése, sem nem következménye valamely meghatározott uralkodói jognak, sem nem szerve állami functióknak, hanem csak eszköze az uralkodói képesség (Herrscherfáhigkeit) biztosításának, tehát a személyhez tapadó, a személytől elválaszthatlan minőséggel bir. Az udvartartás a monarcháé, .az uralkodó joggokkal felruházott egyéné és ezért osztja annak az alanynak is jogi természetét a kié. Mivel pedig ez az alany «egy egység»: az udvartartás se birhat más jogi természettel, mint egységessel. Tehát nemcsak tényleg, de jogilag is az udvartartás «egy egység», mert egy egyén czéljait szolgálja, egy ura van, egy jogalanyt ural. És a mennyiben ez az egyéniség mindkét állam részére «közös», annyiban ezen individuumnak udvartartása is közös. Nagy Ernőnek szemére veti, hogy az udvartartás lényegét és czélmeghatározását félreismeri és tudományos következtetésekre alkalmatlannak találja azt a kiinduló pontot, hogy az embert megillető alanyi jogokat és az államszervi functiókat személyesiti. Pedig — úgymond — világos, hogy a ki több alanyi jog birtokosa, az nem egyúttal több személy. Ha én, úgymond alanya vagyok több magánjognak, családi vagy közjognak akkor csak többféle jogról, de nem több személyről lehet beszélni, mert csak egy oszthatatlan egyén gyakorolja ezeket a jogokat. A monarcha, a ki Ausztriát és Magyarországot szétválaszthatlanul és feloszthatlanul birja, úgy jogilag mint physikailag egy személy, mert a személyiség, vagyis az egy egyéniséghez tapadó jogképesség teljesen független az egyes