Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - Az udvartartás jogi természete

rc>4 BÁRÓ WLASSICS GYULA becsületét, rendjét és jóllétét, tekintélyét, fegyelmét és jó hírnevét illeti, ezen a területen mint saját jogainak alanya lehessen. Az udvari igazgatás valóban a monarcha «reservált joga», azaz olyan jog, a mely a monarcha nem mint állami szerv részére van fenntartva, hanem azt mint magánjogi jogalany gyakorolja. Az természetesen előfordulhat és elő is fordult, hogy az udvari igazgatás körébe tartozó ügyek is az uralkodóház beleegyezésével államosittattak. De az udvartartás autonómiájának teljes megszüntetése csak az eredeti történeti individuális jognak megsemmisítésével történhetnék. Ennélfogva, ha az állami törvényhozás az uralkodó család házi jogának területére csap át: akkor ez már egy subjectiv jognak megcsonkítása. Ehhez pedig szükséges a monarchiának mint a házi hatalom jogalanyának és képviselőjének beleegyezése. Oly állami törvény szentesítésénél, mely az úgynevezett családi törvény anyagát öleli fel, a monarcha egyfelől mint az állam szerve és másfelől mint jogalany és az uralkodóház feje cselekszik és mint ilyen egyezik bele a jogmegszoritásba. Ez tehát más természetű, mint mikor az uralkodó csakis mint az állam szerve az alkotmány szerint megjelölt állami érdekekről szóló törvényt szentesit. Ebből a coordinationalis elméletből önként következőnek állítja szerzőnk, hogy az állami közigazgatás felügyeleti és ellenőrzési jogot nem gyakorolhat az udvartartásra. Az udvari igazgatás a monarcha közvetlen és személyes vezetésével történik, és ezt az igazgatást nem födi a miniszteri felelősség. Következőleg lehetetlen a monarchát ellenőrizni és felelősségre vonni oly intézkedésekért, melyeket az ő saját közvetlen érdekében mint háziúr tett, különösen midőn az alkotmány szerint felelőtlen azért is, a mit mint állami szerv cselekszik. Itt meg kell jegyeznem, hogy a miniszteri felelősségre nézve a magyar országgyűlésen annak idejében Wekerle Sándor határozott nyilatkozatot tett. Természetesen a fejedelem felelőtlenségét senki se vonhatja kétségbe. Más kérdés azonban mit kell födni a miniszteri felelősségnek még az udvartar-