Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A háború hatása a magánjogra [könyvismertetés]

IRODALOM. vA háború hatása a magánjogra. A Magyar Jogászegylet magánjog?, pályadíját elnyert pályamunka, irta dr. Almási Antal kir. ítélőtáblai biró, egyetemi magántanár. (Budapest, 1917; 188 oldal, 7 kor.). Mikor a Magyar Jogászegylet kitűzte azt a pályakérdést, a melyet. Almási könyve czimül visei, még abban a hitben ringattuk magunkat, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz, s hogy a pályamunkák már levonhatják azokat a tanulságokat, a melyeket a háború a béke magánjogára vonatkozólag megérlel. Keserűen csalódtunk. Még ma, egy évvel a pályázat íejárta után, sem látható be az az idő, a mikor a háborús jog korszakát lezárhatjuk s felállíthatjuk a háborús jog mérlegét az uj békejog korszakának kezdetéül. Azért nagyon is helyén valónak találjuk, hogy Almási, pályanyertes müvében a kérdésnek ezzel az ágával alig foglalkozik, hanem e helyett a háborús magánjog dogmatikáját dolgozta fel. Almásinak öntudatos, erőteljes irói egyénisége szinte teremtve volt erre a feladatra. Megírta ennek a kusza, teljesen újszerű joganyagnak a dogmatikáját oly szigorú rendszerességgel és jellemző erővel, hogy az maradandó értéket biztosit munkájának a háborús jogirodalom termékei közt. A téma bő alkalmat nyújtott Almásinak arra, hogy újból bemutassa sajátos szintétikus módszerét. Ebben rejlik ereje, s ha tetszik, ennek túlzásaiból erednek fogyatkozásai is. Almásinál rendszerint háttérbe szorul az az analitikus módszerű, kifejtő jogtudomány, a mely a jogtételek tartalmát igyekszik az élethez közelebb hozni ; az ő előszeretete a jogtételek legmagasabb általánosításai, elvonásai felé fordul, s ilymódon nem egyszer eltávolodik az élettől, olykor olyan magasságba, a honnan gyakorlati következtetéseket az élő jogra levonni alig lehet. Mostani könyve is inkább madártávlatból szemlélteti a háborús magánjog rendszerét és nem vezet végig annak kanyargós ösvényein. Ám azt végre is az iró tetszése szabja meg, hogy témáját milyen irányban dolgozza fel. Elméletben szegény irodalmunkra nézve határozott nyereség egy teljesen uj tárgykörnek szigorúan teoretikus feldolgozása, oly területen, a melynek irdatlan rengetegében úttörő munkát kellett az írónak végeznie. Almási könyvében feladatul azt tűzi maga elé, hogy felkutassa azokat a jogi törvényszerűségeket. «a melyek a háború magánjogi hatásait a múltra nézve megmagyarázzák, a jövőre pedig megvilágítják*, melyek Ariadne-fonálként vezethetnek át a háborús jogon. Nem elégszik meg