Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - A polgári törvénykönyv szoczializálása. 1. [r.]

A POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV SZOCZlÁLIZÁLÁSA. melyre adta, keresőképességét el nem érte. A lakatossegéd előbb tudja magát eltartani, mint az orvos, s a ki orvosnak adta fiát, az mindaddig ne hivatkozhassék arra, hogy amaz már huszonnégy éves, a mig a tanulmányok befejezve nincse­nek, feltéve, hogy oly vagyoni helyzetben van, hogy a tartást egyáltalán szolgáltathatja (J. 150. §.). A tartás tehát addig és annyiban jár, a mig és a mennyiben a gyermek önmagát el­tartani nem képes. A kiskorúság meghosszabbításának esetére a fent jelzett szabályozás mellett semmi külön rendelkezés nem kell. A másik, a mit még fel akarok említeni, az, hogy a J. a házasságon kivül született gyermekre nézve a tartásra való jog végső határául teszi meg a nagykorúság elértét J. 217. §w 2. bek. . E kérdéssel egyébként alább még tüzetesen foglal­kozom. 2. §. A művész személyiségi joga. A szabad verseny jelszava alatt a Vagyon leigázta az Emberi : rabjává és szolgájává tette, a ki pedig arra született, hogy ura és parancsolója legyen. A vagyonérdek mindenütt diadalmas­kodott a személyi érdeken, s a hol a személy a vagyonnal szemben állott, nem volt kétséges a döntés. Az ujabb fejlődés azonban észre tért és ma, a mikor emberben és vagyonban egyaránt súlyos áldozatokat követel tőlünk a világháború, kezd­jük belátni, milyen pótolhatatlan az ember és milyen értékte­len lehet a vagyon. Kezdjük belátni, hogy a nemzet igazi vagyona a népe, s kezdjük észrevenni a vagyőnökonomla mel­lett az t'/72/;crökonomiát. így kerülnek az érdeklődés homlok­terébe újból a nem-vagyoni érdekek, így válik a polgári tör­vénykönyvek előkelő fejezetévé a személyiség magánjogi oltalma, és igy jutok én is ahhoz, hogy rátereljem a figyelmet a J. 18. §-ára, annak is 2. bekezdésére, annak is arra az exemplifikáló* felsorolására, a melyből — valami nevezetes dolog kimaradt. A J. e helye példálózva emliti, hogy a személyiség jogá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom