Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége

A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM. hatalom mindenkor olyan tartalmat adott, a mennyit a körülményekhez képest jónak látott. Ezt Magyarország közvetlenül tapasztalta abban az időben, a mikor az osztrák császári hatalom Magyarországra is kiterjesztette az uralmát, t. i. 1848-ban, 1849-ben és még később is. Az 1848 október 3-án kelt, még magyar királyi köntösben megjelenő leirat, mely az országgyűlést feloszlatván, Magyarországot hadi törvényeknek veti alá s az országba az akkori horvát-szlavon-dalmát bán, egyúttal a kir. altábornagy személyében királyi biztost rendel, hatalmat adván neki, hogy a végrehajtó hatalom körében mindazokkal a feljogosításokkal éljen, melyekkel mint a király képviselőjének felruházva kell lennie, forma szerint még magyar jog alapján áll, de lényegileg nem magyar alkotmányszerü jognak az alkalmazása, hanem a magyar ügyekben is tényleg érvényesülő osztrák császári hatalom megnyilvánulása volt. Ennek az 1848. évi október 3-án elrendelt hadi állapotnak tartalmát csak az 1849. évi július i-én kelt főhadparancsnoki proklamaczió határozta meg utólagosan, a mely tehát abból az időből ered, mikor az osztrák császári hatalom már formailag is kiterjesztette uralmát az országra. A most hivatkozott proklamaczió a hadi törvények alá helyezésnek következményét következőkép határozta meg: «1848. október 8.-ától kezdve minden büntettek és vétségek, melyek a magyar pártütéssel összeköttetésben vannak, habár polgári személyek által követtettek is el, hadtörvényi eljárás alá esnek». E czélból hadi törvényszékeket állítottak lel, hogy az akkor fennállott hadi törvények és a sereg fővezérei által kibocsájtott proklamacziók alapján sommásan járjanak el; a proklamaczió 3. §-a pedig a benne meghatározott cselekményeket, ezek között elsősorban a magyar országgyűlésnek 1849. évi április 14.-1 határozatában való részvételt rögtönítélő eljárás alá vetette. Felesleges külön kiemelni, hogy a haditörvények, melyek szerint e törvényszékeknek itélniök kellett, nem magyar katonai törvények voltak és a fővezérek, kiknek proklamacziói bün3*