Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A háború esetére szóló kivételes hatalom alkotmányjogi jelentősége

A HÁBORÚ ESETÉRE SZÓLÓ KIVÉTELES HATALOM. 27 gével járt. Ugyanez a kibővitése a katonai parancsnokok hatáskörének, nem ugyan ostrom alatt álló, hanem olyan helyen, a melyen katonai müveletek folytak, volt a hadiállapot, a melyben a marcziális jog uralma szintén érvényesült, de rendszerint enyhébb mértékben. Mig azonban az ostromállapot bekövetkezte önként előálló következménye volt annak, hogy valamely helyet az ellenség bekerített, a hadiállapotnak az elrendelését az 1791. évi július 10-iki franczia törvény a törvényhozó test számára tartotta fenn s a királyt erre a miniszterek személyes felelőssége mellett csak arra az esetre hatalmazta fel, ha a törvényhozó testület nincs együtt; ebben az esetben is az összegyűlt törvényhozó testület határozatától tette függővé annak hatályban maradását vagy hatályon kivül helyezését. Az 1791. július 10.-i törvény elve lényegileg a köztársaság idejében is megmaradt s azt az V. év fructidor 16.-án (1797. szeptember 2.-án) hozott törvény csak annyiban változtatta meg, hogy a hadiállapotnak a törvényhozó testület felhatalmazása alapján leendő kinyilvánítását a direktóriumnak, vagyis az 179^. évi augusztus 22.-1 alkotmány szerint a kormányzati hatalom legfőbb, öt tagu szervének hatáskörébe utalta; mig az ostromállapot beálltát előre meghatározott körülmények fennforgásától tette függővé. Az 1811. évi deczember 24-én, tehát már I. Napóleon császársága idejében kelt törvény mind a hadiállapotnak, mind az ostromállapotnak valamely területre való kinyilvánítására a császárt jogosítja fel, fenntartván a hadiállapotnak enyhébb kivételes állapotként való megkülönböztetését. I. Napóleon második (100 napos) császárságának 191^. április 22-én kelt alkotmánya, mely sok tekintetben s így különösen a törvényhozó hatalom szervezésében a restaurált királyság 1814. évi alkotmányához alkalmazkodik és a Napóleon korszakabeli előző alkotmányoknál határozottabban állapítja meg a polgárok jogait, e jogok megállapításával kapcsolatban kimondja, hogy egyetlen helység s az államterület egyetlen része