Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1917 / 1-2. szám - A magyar trónöröklési rend terjedelme
A MAGYAR TRÓNÖRÖKLÉSI REND TERJEDELME. 19 értették. A magyarok ugyanis erre már kezdettől fogva azért helyeztek súlyt, hogy a trónviszály lehetőségét előre kizárják. A trónöröklési rendnek a dinasztián belül való elismerését pedig mindössze két renuncziáczióval tudta bizonyítani ai udvar: a szász választó trónörököshöz férjhez ment Mária Jozefáéval és I. Lipót leányának, Mária Annának 1708-ban kiállitott renuncziácziójával, a melyet V. János portugál királyhoz való férjhezmenetelekor adott ki. Ezenkívül hivatkozhattak I. József második leányának, Mária Amáliának renuncziácziójára, a mely már nővéréé mintájára meg volt szerkesztve. Kiadására ugyan még 1722-ben, de már a trónöröklésről szóló czikkek javaslatának elfogadása után került a sor, a mikor a bajor választó trónörököshöz férjhez ment. Nem érdektelen, hogy a nagy-osztrák közjogi elméletnek egyik ujabb zászlóvivője, Bernátok még Túrba ügydöntő bizonyitékai után is a Lustkandl-fé\e állásponthoz hajlik. így egyik ujabb dolgozatában annak a kételyének ad kifejezést, hogy a rendeknek szándékában lett volna a Lipót előtti nőágakat kizárni.* Nem érti, hogy miért kívánták a magyarok csak ezektől a férjhe^ ment főherczegnőktől a trónöröklési rend elismerését és miért nem I. Lipót két hajadon leányától is. Egyszerű erre a felelet. Mert trónviszályoktól épen az idegen uralkodóházakba való beházasodások folytán tartottak. S e félelmüket hamarosan igazolta is a bajor választónak, Károly Albertnek felesége, Mária Amália jogán való fellépése. A jövőben férjhez menő főherczegnőkre pedig a házi törvények kötelezővé tették a renuncziáczió kiadását, vagyis a trónöröklési rendnek az elismerését. Ezt pedig a rendek előtt a férjhe\ menendő Mária Amália már előzetesen elkészített, nővéréével teljesen egybehangzó renuncziácziójával is igazolhatták. Bernátok kétségei azonban még tovább terjednek. Ha a * Neues über die pragmatische Sanction. (Österreichische Zeitschrift für ©ffentliches Recht. Jahrg. II, 1915, S. 141 2*
