Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A magyar trónöröklési rend terjedelme

A NAGYAR TRÓNÖRÖKLÉSI REND TERJEDELME. '7 A MAGYAR TRÓNÖRÖKLÉSI REND TERJEDELME. Irta: CSEKEY ISTVÁN. A trónváltozással kapcsolatosan a trónöröklési kérdések ismét az érdeklődés homlokterébe kerültek. A mióta Deák Ferenc^ Lustkandl-\a\ vitatkozott a magyar trónbetöltés felől, azóta e kérdések csupán Ferencz Ferdinánd főherczeg 1900-iki morganatikus házasságkötése alkalmával vertek nagyobb hullámokat. Azóta jogi irodalmunk kevés érdeklődést árult el meglehetősen bonyolult trónöröklési jogrendszerünkkel szemben. Pedig a részletkérdésekben volna nem kevés vitatásra és tisztázásra való. Irodalmunk kevés figyelmet szentelt mindeddig azoknak a kutatásoknak, a melyek egy nem mindennapi szorgalmú tudós, Túrba bécsi professzor nevéhez fűződnek, a ki öt kötetben tette immár közzé az osztrák és a magyar trónöröklési jog történelmére vonatkozó eredeti kutatásait. E vizsgálódásokat pedig annál inkább érdemes ismernünk, mert nagyban-egészben a hagyományos magyar felfogás diadalát jelentik, bár másfelől meg ujabb táplálóanyagot szolgáltatnak az alkotmányjogunk ellen rendszeresen folytatott támadásoknak. Tarba ujabb keletű kutatásai trónöröklési jogunk egyik osztrák részről legvitatottabb tételének elismeréséhez vezettek. Egész a legutóbbi időkig ugyanis Lustkandl nyomán a Lajtán tul tagadták, hogy a magyar országgyűlés 1723-ban a trónöröklési jog terjedelmét az osztráktól eltérőleg állapította volna meg. Azt állították, hogy e különbséget mindössze az 1867:XII. t.-cz.-be iktatott hitlevél 4. §-a magyarázta bele a magyar pragmatica sanctióba. Ezt iparkodott még 1903-i* és 1906-i** * Geschichte des Thronfolgerechtes in allén Habsburgischen Lándern bis zur pragmatischen Sanktion. Wien ti. Leipzig 190} S. ^8 f. ** Die pragmatische Sanktion mit besonderer Rücksicht aut die Lánder der Stephanskrone. Wien 1906, S. 122 f. Jogállam. XVI. évf. 1—2. f. 2