Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám - A háborús magánjogi jogalkotás és jogalkalmazás tanulságai

ALMÁSI ANTAL által óhajtottói eltérő joggyakorlást követelhet, hogy lehetnek idők, a melyben bizonyos jogoknak bár nem erkölcstelen ésnem is bosszantási czélzattal bekövetkezett gyakorlása fontos közgazdasági vagy közjogi érdekeket sért, még pedig oly fokban, hogy az ideiglenesen egyáltalán nem, avagy csak igen korlátolt módon tűrhető. A háborúban arra ébredtünk, hogy tárgyi alapon számos jog érvényesítését, pl. a tulajdonközösség megszüntetését, a ?álogjog czélhoz jutását stb., alanyi alapon pedig, vagyis bizonyos (a hadbavonult) személyek ellen bármely magánjog; bírói érvényesítését a jogosult és a kötelezett egymás közötti viszonyán kívül fekvő körülmények zárják ki. Ebben többet kell látnunk, mint esetleges jogérvényesítési és joggyakorlási korlátokat. Az ilyes szabályokban, valamint a háborús magánjog számos más elhajlásában is az a gondolat testesül meg, hogy a háború idejében a magánjogi jogosultságok csakis a közérdekének megfelelő módon gyakorolhatók és érvényesíthetők. E vezérelv nyomán pedig kettős fejlesztést tartunk valószínűnek is, óhajtandónak is. Ezek elseje: annak tisztázása, vájjon a köznek a joggyakorlást irányító befolyását csupán a háború veszedelme avagy más és minő rendkívüli viszonyok biztosítják? A második fejlesztést annak a kérdésnek felvetésében és a polgári törvénykönyv előmunkálatai során történendő tisztázásában látnók, vájjon a köz érdekeinek megfelelő joggyakorlás nem e a békés magánjognak is a chicane tilalmon és az erkölcsellenes károkozáson túlmenő oly parancsa, a mely a joggyakorlás tételeinek a nemzeti javak fenntartására és gyarapítására vonatkozó általánosabb, közjogi elve alá való rendeléséből fakad? Igenlő megoldás és nem tagadhatjuk, hogy a háborús jog fejlődése kétségbevonhatatlanul e felé mutat, az államra azt a kötelességet rója, hogy a közérdekkel ellentétes joggyakorlást a bírói iogsegélytől megfoszsza.