Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám

2 Df NAGY FERENCZ BBBSBSaBaOBSSSaBH^DBia megpecsételtetett s elhunyt királyunk a koronázás által fejedelmi jogainak teljességébe lépett, meghódolt az ország régi törvényei és szokásai előtt. Visszaállította az igazságszolgáltatás legfőbb szervét: a kir. Curiát s összehívta 186i-ben az Országbirói Ertekezletet, mely addig is, mig az alkotmányos törvényhozás utján megkezdette volna félbeszakadt működését, ideiglenesen gondoskodott arról, hogy a régi magyar jog a változott viszonyokkal összhangzásba hozassék. Miután pedig a rendszeres törvényalkotás megindult, szakadatlan lánczolatban követték egymást mindazok a törvények és rendeletek, melyek Magyarországot az 1848-ban lerakott alapon a privilégiumok és feudalizmus béklyóiból kiemelték s szabadelvű, modern irányban, a jogegyenlőség teljes érvényrejuttatásával s a jogbiztonság összes garancziáival, hivatva voltak megvalósítani az állami élet legfőbb eszményét: a jogállamot. Sajnos, az ő hosszú s páratlan kötelességérzettől áthatott, fáradságot nem ismerő élete sem volt elégséges, hogy ezt a nagy müvet teljesen befejezze. A monarchia és a legközvetlenebbül hazánk existencziáját fenyegető világháború, melynek felidézése az ő békét áhítozó lelkületétől annyira távol állott, épen akkor ütött ki, midőn az ő előzetes jóváhagyásával a képviselőház elé terjesztett polgári törvénykönyv törvényjavaslata tárgyalás alá vétetett. De ha ezzel félbeszakadt az ő uralkodásának legnagyobb kodifikácziója: még az ő dicső nevéhez fűződik annak teljes előkészítése. S valamint a kegyes sors megadta neki azt az elégtételt, hogy a kettős monarchia megsemmisítésére törő ellenség legnagyobb erő-