Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám - A háborús magánjogi jogalkotás és jogalkalmazás tanulságai

A HÁBORÚS MAGÁNJOGI JOGALKOTÁS TANULSÁGAI. 167 tórium is. Utóbbinak alapelveit ezért a köztudomású, tömeges és esetleg alaks^erüleg is ilyeneknek nyilvánítandó gazdasági válságokra, de legalább is az ilyen pénzválságokra alkalmazhatnák. Az áruadót ez alapon a válság tartamára a pénzszolgáltatás egyidejű eszközlése követelésének, joga, a pénzadóst pedig ezzel szemben az eredeti lejárati idő betartásának ellenjoga illetné. Bármelyikük az ellenfél szembenálló ellenjogának gyakorlására egy a válság által indokolt elállási joggal felelhetne. Ügyelnünk kellene továbbá arra is, hogy a gazdasági lehetetlenülés fogalma, a melylyel háborús joggyakorlatunk lépésrőllépésre volt kénytelen megküldeni, a törvénykönyvből ne hiányozzék. A tömeges válságok idejében tételes szabály alapján kellene a bíróságoknak dönteniök arról, vájjon mikor változott meg a szolgáltatás vagyoni értékelése akár felfelé, akár lefelé is oly nagy mérvben, hogy annak a kikötött szolgáltatással való azonossága immár nem vitatható. Nem maradhat ezentúl komályban az sem, mi a szolgáltatás eltérő értékelésének eredménye; az ügylet ipso jure vagy elállás utján való feloldódása, a fokozott vagy csökkent értékű szolgáltatás ellenértékének változása* avagy a változott viszonyoknak megfelelő és a szolgáltatás mérvének nagyobbitása vagy apasztása utján létesült uj kötelemnek keletkezése? A háború elején bátortalanul, de helyesen megkezdett uton felvetendő és a gyakorlat igényeinek figyelembe vételével elvi alapon megoldandó a tömeges válságoknak az adós kötelességszegéseinek felróhatóságára gyakorolt hatása** Elsősorban abban az irányban, vájjon a válság nem változtatja- e át az ügyletek némelyikét záros határidejűből halasztó hatályuakká, mi az érdekmúlás és lehetetlenülés szabályainak * így Curia 191$. P. II. io,4Qv sz- Mgi Dt. X. k. 260. 1. ** Ezen a nyomon haladt pl. Curia .191 Rp. II. 1847. sz. (Mgi Dt. XII. k. 21. lap). 1916. P. II. 604?. sz. (uott X. k. 26. lap). 1915. RP- II. 15820. sz. (uott 42. 1.) 191 ^. P. II. 7154. sz. (uott 75. 1.), a melyek mind exculpálhatóságot firtatnak ott, a hol rendesen ettől el szoktunk tekinteni.