Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám - A háborús magánjogi jogalkotás és jogalkalmazás tanulságai

A HÁBORÚS MAGÁNJOGI JOGALKOTÁS TANULSÁGAI. \6} biztosítottnak vehetjük, hogy az államon bélüli és államközi egyéni verseny az összes elsőrendű életszükségletek zavartalan, automatikus és kellő kielégítését lehetségessé és valószínűvé teszi. Mihelyt azonban arra ébredünk — és talán nem kell sok szót ejteni róla, hogy ez mily meglepően nagy mértékben következett be, — hogy gazdaságilag is ostromolt várban élünk, hogy minden békekötés daczára belátható időn belül abban is fogunk élni ezután is, továbbá, hogy az elsőrendű életszükségletek termelői és kereskedői szerepük végtelen fontosságának felismerése daczára, korántsem jutottak mindig és mindenütt ahhoz a felelősségi érzethez, a melyet közérdekből náluk feltétlenül meg kell kívánnunk, mihelyt a külső kielégülés biztossága és a belső kellősége pusztán egyéni alapon többé fel nem építhető, a laissez fairé laissez aller elvét a magánjogban is valamennyire el kell ejtenünk. Ez pedig a\t jelenti, hogy az államnak a\ elsőrendű, szükségletek kielégítését a békében is oly gondolatmeneteken nyugvó szabályokkal kell irányítania, a melyeken az igi5 ' XIII., az igió : IV. és IX. törvénycikkek nyugszanak. Nem e törvényeknek a háború közvetlen nyomása által szükségképen szült közigazgatási szellemét akarjuk ezzel állandósítani, de igenis azt, hogy az elsőrendű életszükségletek: a nép lakása, élelme, ruházata és hasonlók ugy termelés, mint fogyasztás tekintetében az egyén önkénye alól kivonassanak, hogy a vonatkozó ügyletek erős, állami ellenőrzés alá helyeztessenek. Ennek eszközei: bizonyos mértékű termelési és ügyletkötési kényszer, az ezekre vonatkozó ügyletileg megállapítható jogosultságok tartalmának (ár, áru minősége stb.) parancsoló jogszabályokkal való rendezése, az ügyletszegések terhelő következményeinek a kártérítési kötelezettség kiterjesztése, egyéb magánjogi hátrányok létesítése és fokozott büntetőjogi oltalom megadása utján való szigorítása és mindenekelőtt az ilyen ügyletek megtámadását és a törvényes mértékre leendő szorítását czélzó és az amúgy is előbb-utóbb felállítandó polgári ügyészségeknek adandó actio publica.