Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 3-4. szám - Háborús büntetőjogunk folytathatása békében

HÁBORÚS BÜNTETŐJOGUNK FOLYTATHATÁSA BEKÉBEN. közhatóságnak szállítani merészelne, mert nincsen az az áru, melyet valamely okból kifogásolni ne lehetne, valaminthogy nincsen az a megyei, városi és falusi potentát, a ki ne tudná falnak állítani a szállítót, a mikor kedve telik, vagy mikor a «felbujtási) elmarad. A 6. §. bünteti az alvállalkozót és alszállitót, «a ki a katonasággal szerződő fél részéről vállalt szolgáltatás teljesítését elvállalta, ha az ő cselekvése, vagy gondatlansága következté­ben maradt el a szolgáltatás megfelelő teljesítése». Ily szövege­zés mellett és daczára, mely semmi kétséget nem enged az iránt, hogy a szakasz végén álló szolgáltatás azonos a főszállitó részé­ről vállalt szolgáltatással, a mihez képest tehát az alszállitó csak akkor büntetendő, ha miatta marad el a fegyveres erő ellátása, a Curia meghonosította azt a magyarázatot, hogy a nem szál­lító alszállitó akkor is bűnös, ha a főszállitó a maga részéről szállított. Semmi sem indokolja ezt a hólabda büntetési klavia­túrát, legkevésbé maga a törvény. És ezek után gondoljunk végig a békében lehetséges cziviljogi fennakadások ezer válto­zatosságain és nyissuk meg a börtönöket minden kereskedelmi minőségi, mennyiségi, térbeli és időbeli kifogásnak, minden jog­vitának a civilis culpa ezer lehetőségeiről, egyszóval csukjuk be a polgári bíróságok termeit és éljen a büntetőjog! Mi jogászok régóta ismerjük minden szakasznak azt a titokzatos sajátságát, hogy mindig arra a kérdésre felel, a melyet hozzá intéznek és hogy ez a tükörszerüsége oka annak, a mit jogbizonvtalanság néven ismerünk. A szakasz élő éle­tet él és épen olyan jellemtelen, mint az ember, a ki min­denkinek a kegyét keresi, de épen ezért csak olyan nehezen kilürkészhető is és hosszú évek tapasztalatai kellenek, hogy igaz lényét kiismerjük. Mire ez megtörténik, aztán ugy is vagyunk vele, mint az élet egyéb jelenségeivel: vagy mi halunk meg időközben, vagy a szakasz multa idejét. A dolgoknak ezt a vál­tozását nevezik fejlődésnek. A Hvm. 10. §-a az aktiv vesztegetést tárgyalva, 5 évig

Next

/
Oldalképek
Tartalom