Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

IRODALOM. formában állott volna fenn. A kérdőív szolgált alapul a biztosítási szerződés megkötésénél s így alapul kell, hogy szolgáljon a biztosítás későbbi stádiumában, a tekintetben is, hogy fennmaradjon-e a biztosítás vagy sem. Az utóbbi felfogás mellett pl. nem volna alkalmazható a K. T. 502. §-a a következő esetben : A biztosítást tevő elé annak idején kérdőiv terjesztetett. Az ivben nem foglaltatott kérdés arra nézve, hogy a biztosított automobilozik-e. Tényleg a biztosított a szerződéskötéskor még nem automobilozott. Kérdés, ha utólag elkezd rendszeresen automobilozni, ezt a K. T. 502. §-a értelmében bejelenteni tartozik-e s a változás miatt hatályát vesztheti-e a biztosítás? Az imént hivatkozott felfogás szerint a válasz tagadó volna, hivatkozással arra, hogy az automobilozás kérdését a kérdőiv egyáltalában nem érintette. Részemről ezt a felfogást nem követhetem. Szerintem egészen közömbös a K. T. 502. §-a szempontjából, hogy a biztosítás kötése előtt a kérdőívben mi foglaltatott. Azt, hogy történt-e jogilag releváns foglalkozásváltozás, mindenkor önmagában kell elbírálni, kizárólag arra való tekintettel, hogy a változás a koczkázatot tényleg fokozta-e vagy sem. Már pedig a koczkázat fokozódása olyankor is lehetséges, a mikor valamely a kérdőívben nem emiitett foglalkozási körülmény tekintetében áll be változás. Dr. Darvai Dénes. (Folytatása következik.) IRODALOM. ^ Kun József: Bevezetés a politikába. Az utóbbi években mind több oldalról hallottuk azt a megjegyzést, hogy a politika, mint önczélu és különálló tudomány halálra van ítélve. Mindazt, a mi a politikában összefoglaló elemként szerepelt, előszeretettel utalta át a tollforgató közönség nagy része a már-már az alchimia szerepét betölteni kezdő egyetemes és szerintük mindenre feleletet adó tudományba, a szocziológiába, a politika értékelő tételeit pedig a nem mindig hivatott publiczisták teljesen a maguk számára sajátították ki. Ilyen körülmények között nem csoda, ha majdnem közmeggyőződéssé vált egyes körökben az, hogy a politikát csak egyes nagymesterei galvanizálják ; az az uj nemzedékre már egyáltalában nem hat. A közelmúltnak ezt a feltevését a legutóbbi jelenségek teljesen megdöntötték. Nemcsak a világháborúra gondolok itt, a melynek óriási tömegmozgató erőit a politika alaptételei nélkül egyáltalában meg sem érthetjük és a melynek eseményeiben a politika igazságai érvényesülnek. Első sorban arra kívánok rámutatni, hogy a politika tudományos irodalma a legS*