Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

84 DJ OPPLER EMIL Hiszen ezekről ab ovo világos, hogy nem esnek a közgyűlés hatalmi körébe. A részvényesi különjogok vagy a törvényen, vagy az alapszabályokon alapulnak, de egyaránt védve vannak a közgyűlés határozatával szemben is. Arra a kérdésre, hogy a részvényeseknek mely jogai hordják magukban a különjogok jellegét, a jogtudomány egész sor teóriát állított fel, a melyek ellentmondóak és többé-kevésbbé kifogásolhatók. Itt csak röviden akarom érinteni ezeket. Laband («Der Begriff der Sonderrechte nach deutschem Reichsrecht» Hirts Annalen 1874. 1501) a részvényesek társasági tagsági jogait egyáltalán nem minősiti különjogoknak, mert — úgymond — ezek csak a testület, a társaság kedveért és érdekében adattak. Különjogoknak ő csak egyes részvényeseknek, vagy egyes részvénycsoportoknak az alapszabályok különös rendelkezésein, vagy külön jogügyleteken alapuló jogait tekinti. A többi társasági egyéni jog megvonható, mihelyest nem szükséges a társaság életéhez* E teória teljesen helytelen és figyelmen kivül hagy két körülményt: egyrészt azt, mikép a fentemiitett különjogoknak nevezett jogok vagy előjogok, vagy hitelezői jogok (tehát egyáltalán nem részvényesi jogok). Másrészt azt, hogy a tagsági jog sem mind és nem mindig megvonható. A társaság is az egyes részvényesek kedveért létesült és a társasági egyéni jogok védelme nemcsak összeegyeztethető a társaság érdekével, de ép annak érdekét is szolgálja. Lehmann teóriája a fősúlyt az egyes részvényes érdekére helyezi. Ezt sugározza ki már fentebb idézett definicziója is. Ő a társasági tagsági jogoknak azokat a részeit tekinti különjogoknak, a melyek «für den Durchschnittsaktionár von solcher Wichtigkeit sind, dass er ohne sie nicht der Aktiengesellschaft beigetreten wáre».* Lehmann teóriája sem oldja meg a különjogok princzipiumának leszögezését. Teljesen nyitva hagyja a választ arra a kérdésre, hogy mely jogok oly fontosak tulaj* Lehmann II. 206.