Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Háborús jogesetek

HÁBORÚS JOGESETEK. 01 nélkül maradt. A Curia ennek a kérelemnek nem adott helyet, kimondván, hogy a háborúnak csak akkor van valamely jogot megszüntető vagy korlátoló hatálya, ha a felek személyi vagy vagyoni tekintetben «oly helyzetbe kerültek, a mely a magánjog szabályai szerint a jogok és kötelezettségek korlátozására vagy megszüntetésére egyébkeni is alkalmas jogalap*). Ha tehát a bérlemény hadmüveletek folytán nem szenvedett sérelmet és annak használata lehetséges, akkor — mondja a Curia — nem lehet bérleengedésnek helye azon az alapon, hogy a háború kedvezőtlenül befolyásolja a különben remélhető hasznosítást (Mjogi Dtár. IX. 124. sz.). Egy adriai fürdő szállodájának bérlője a 29 évre kötött bérleti szerződést a háború miatt fel akarta bontani. A budapesti törvényszék az előbb idézett curiai határozatban kimondott elvre hivatkozva kimondta, hogy a háború kitörése magában véve nem gyakorolt befolyást a szerződésre, de befolyással volt rá az olasz háború kitörése, mert e miatt a fürdő a hadmüvelet területébe esett, a hova igazoló oklevelek és katonai engedély nélkül nem lehet menni. A biróság erre való tekintettel, de másrészről tekintettel a szerződés hosszú tartamára is, a bérfizetés kötelezettségének szünetelését, nem pedig a szerződés felbontását találta jogosnak (Ügyvédek Lapja, 1915. 44. sz. 8. lap.). Egy németországi esetben kimondta a Kammergericht, a háború nem jogosítja fel a színházigazgatót, hogy egy zenekari alkalmazottat felmondás nélkül elbocsáthasson. A vállalattal járó koczkázat — mondja a német biróság — a vállalkozót terheli, és a vállalkozó az alkalmazottakkal szemben még arra is kötelezve van, hogy szükség esetére veszteséggel is fenntartsa a vállalatot. Ebből pedig az is következik, hogy a háború és az, hogy a vállalatot haszonnal nem lehet tovább üzemben tartani, nem teszi okadatolttá a német polgári törvénykönyv 626. §-ának alkalmazását sem, mely szerint a szolgálati viszony «fontos okból» megszüntethető (Deutsche Juristen-Zeitung XX. 823. 1.).