Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV ő gyámja, gondnoka stb., a fizetési parancs legott nem A.-nak szól, hanem ennek az idegen kezelőnek. A kezelőé a fizetési «kötelesség)>, az A. vagyona pedig e kötelesség teljesítéséért «szavatol»: ebben a kettőben áll az, a mit röviden ugy szoktunk kifejezni, hogy «A. köteles R-nek fizetni*, vagy «A. fí.-nek adósa». Világos, hogy e kettő közül a gyakorlati suly nem a fizetési kötelezettségen, hanem a vagyoni szavatosságon fekszik. A mig szavatoló vagyon van, a hitelezőnek biztos kilátása van arra, hogy követelése ki lesz elégítve, akkor is, ha a kezelő elhanyagolná a maga kötelességét; holott a kezelő legnagyobb készsége is hiábavaló, ha nincs vagyon, a melyből a fizetés eszközeit előteremthetné. Ezért a vagyon akkor is szavatolhat, ha ideig-óráig nincs kezelője; ezért a vagyon akkor is szavatolhat, ha nincs «személyi »> czéltárgya («alanytalan» vagyon); és ha A.-nak kétféle vagyona van, akkor mindegyik vagyon más-más szolgáltatásért szavatolhat: ily értelemben szólhatunk a különvagyon külön tartozásáról. A fönti felfogás, a melyet «A jogi személy magyarázatai* czimü könyvemben (1905) fejtettem ki először: hogy a fizetési kötelesség sohasem a vagyon «alanyát,» hanem mindig a vagyon kezelőjét terheli, a mai napig sincs elismerve. A mai napig a szavatoló vagyon «alanyát» tekintik a szolgáltatásra kötelezettnek és e szabály alól csak egyetlen kivételt ismer el egynéhány ujabb iró;* a mikor t. i. a vagyon ura nem akaratképes (gyermek, elmebeteg, öntudatlan, stb.), ez irók szerint a jogrend parancsa nem ő hozzá van intézve, hanem az ő «képviselőjéhez*) (helyesebben: a vagyonkezelőhöz). Ez a kivétel nyilván szük : hiszen, ha akaratképes is a vagyon alanya, mihelyt a vagyonkezelés tőle bármily okból el van vonva, a teljesitési parancs nincs többé ő hozzá intézve, hanem a tömeggondnokhoz stb.; * Irodalmat I. Thur I. 117. 1. 81. j. Thur maga (118. [.) egészen azt az érvelésemet tette magáévá, a melyet «Subjekt und Rechtszweclo cz. értekezésemben (1906) németben közzétettem, de az eredményben ő is ott áll meg, hogy a következő szöveg emiitette esetekben «kivételeket» lát az általános szabály alól.