Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. lommal reflektált az előadásával szemben elhangzott néhány megjegyzésre.* Kimaradt a gyűjtemény III. kötetéből az az irodalmi ismertetés is, amelyet a Jogállam részére Vámbéry Rusztem Büntetőjogáról irt B. I. (Jogállam XII. évf. 150. skk. 11.). A «Joggyakorlat» csoportjába összegyűjtött kis czikkekkel együtt ez utóbbi ismertetés, valamint a III. kötet 120—12}. lapjain található elnöki zárszó is a mi elgondolásunk szerint való függelék teljességéhez járulhattak volna hozzá. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a III. kötetben levő utalásoknak — a két előbbi kötetben foglalt tanulmányokra — feltalálását lényegesen kényelmesebbé tette volna, ha mindenütt, ahol a szerző csupán az első megjelenés szerint idézett, a III. kötet a gyűjtemény két előbbi kötetének megfelelő helyeit is feltüntetné. Magának a gyűjteménynek mint ilyennek bemutatását ezzel be is fejezhetnők, ha nem kellene még kiemelnünk, hogy a III. kötetei Baumgarten Izidornak megkapóan élethű arczképe disziti. Mennyi energiát, mily finom szellemességet lehelnek ezek az életteljes vonások. Non omnis mortuus est. Ha elmerülünk a III. kötet tartalmába, & maradandó értékű fejtegetéseknek, az aforizmákká tömöritett gondolatoknak oly gazdag sokaságával találjuk magunkat szemben, hogy szinte elfelejtjük vizsgálni a részleteket, — vizsgálni, mennyiben vesztették ezek aktualitásukat — lételes büntetőjogunknak az utóbbi években végbement átalakulása révén. Büntetőjogi codificatiónk utolsó éveinek friss lendülete törvénynyé (Bn., Fb.) jegeczesitette azokat a tervezeteket, amelyekhez a Jogászegylet vitáin, illetve a Jogállam hasábjain 1907-ben, majd 1912-ben Baumgarten Izidor is hozzászólt, azonban ama nagy elvi szempontoknak — amelyeket a discussióba belevitt — tudományos jelentősége, értéke a törvényhozás autoritativ állásfoglalása után is változatlan. Éber figyelemmel kell a gyakorlatnak őrködnie, hogy e szempontokról való megfeledkezés ne igazolja Baumgartennek a feltételes elitélés intézményével avagy az Fb-ben törvénynyé vált rendelkezésekkel szemben táplált aggályait. Frissebben élnek még ezek a fejtegetések emlékezetünkben, semhogy ezeket e helyütt ismertetni kellene. De talán igy vagyunk Baumgarten valamennyi nagyobb tanulmányával, mely a III. kötetben megjelent. Alig néhány év választ el attól a két alkalomtól, mikor ugy az, hogy Baumgarten Izidor előadása állt a napirenden, mint pedig magának az ülésnek jellege is ünneppé avatta a Jogászegylet tagjainak összejöveteleit, amelyeken A\ uj irányokról a büntetőjogban, illetve A bíróról szólt az a hatalmas elme. Mily eltérő hatást vált ki ez a két előadás I Az előbbi szinte kihívja az oppositiót. Világnézleteknek tán örökre is áthidalhatatlannak megmaradó szakadéka mellett áll mereven, meg nem alkuvón az egyik részen. * L. Magyar Jogászegyleti Értekezések. Uj folyam, 50. füzet 56—59. 11.