Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. sorrendnél, a két beszédet ebbe illeszteni és legfeljebb a «Joggyakorlat* csoportban szereplő apróbb dolgozatokat — a melyekről alább még más összefüggésben is kell néhány szót szólnunk — valami függeléknek fennhagyni, hogy közbeiktatásuk ne tegye túlságosan tarkává a gyűjteményt. A rendszeres áttekintést pedig egy mindhárom kötet tanulmányait tárgyuk szerint csoportosító táblás átnézet, esetleg ezenfelül még részletes tárgymutató is segíthette volna elő. Szó fér «A biró» czimü előadás elhelyezéséhez is. Kétségkívül nehéz ezt a fennen szárnyaló előadást valamely hagyományos kategóriába beleszorítani. A minthogy egyébként is egy-egy Baumgarten Izidor-féle tanulmány olvasása közben mindig különös közvetlenséggel látjuk, érezzük, hogy felosztások kedvéért nem szabad megfeledkezni az egyes disciplinák egybefüggéséről. Ezekben a tanulmányokban, hogy összefonódnak az eljárási és az anyagi jogi kérdések ! Mondhatni, nem is tudta Baumgarten az utóbbiakat ugy nézni, hogy elvonatkozhatott volna attól, vájjon az eljárás során az anyagi jogi szabály hogyan juthat érvényre, hogyan fog ott, a tárgyalás során a biró lelkében életre kelni, kialakulni. így lett aztán az ő számára egyik legsúlyosabb argumentummá a feltételes ítéletek ellen az, hogy egy félóra alatt nem lehet a vádlott jellemét kiismerni . . . A Jogállamban megjelent czikkeinek tekintélyes számából is kitetsző arra a kiváló előszeretetre, a mellyel szerző e folyóiratot kitüntette, világit reá, hogy mindkét imént emiitett értekezése e lapban jelent meg. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a hálás elismerésből, amelyre Baumgarten Nándor a magyar büntetőjogászságot a szóbanforgó kötet sajtó alá rendezésével és a jelen nyomdai viszonyok közt egész különösen is köszönetre méltó kiadásával kötelezte, mit sem vonhat le, ha ő — aki közismerten kiváló tudományos sikereit nem in criminalibus, hanem a jognak más vidékein aratta — a rokoni kegyeletből magárd vett fáradságos munkája közben egy és másban olyan irányt választott, amelylyel a vérbeli büntetőjogász talán nem érthet egyet. Ami a legfőbb czél, zete (1907), A Btk. 87. §-ának értelmezéséhez (1908), A csábítás bűntettéről (1908), A hatóság előtti rágalmazásról (1912). II. Tény- és jogkérdés (1912), A beszámítást kizáró okok az esküdtbirósági eljárásban (191 j). III. A bűnügyek egyesítéséről a bizonyítékok szabad mérlegelése szempontjából (1906), A Btk. $86. §-ának értelmezéséhez (1908), A bűnvádi eljárás különböző szakairól, tekintettel a büntethetőség ismérveire és a perjogi előfeltételekre (1908), Az összbüntetés kiszabásának kérdéséhez (1909), Marasztalható-e a vádlott a sértett ügyvédi költségeinek megtérítésében ? (1909), Egység vagy többség rágalmazás és becsületsértés esetében (1909), A Bn. 10. §-a 2. bekezdésének értelmezéséhez (1909), A magánvád elejtése a közreműködők egyikével szemben egyértelmű-e a magáninditvány visszavonásával.- (Btk. 116. §.) (1910), A Btk. ?50. g-ának értelmezéséhez (1912). IV. Koronaügyészi felszólalás a 89. döntvény meghozatala előtt (1908), Semmisségi panasz indokolása a Haverda-ügyben (1910).