Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Különvagyon és összvagyon

^4 $ZÁSZYSCHWARZ GUSZTÁV nélkül, a kit illet; 2. hogy egy személyt csak egy vágyon illethet; és }. hogy több személyt nem illethet egyazon vagyon. Mind a három tételnek ellenkezője álL Nem igaz, hogy minden vagyon valamely személyt illet. Mert vannak alanytalan vagyonok is — főpélda az alapítvány és a «jogi személy*) halhatatlan vitája százados tragikomikuma ennek a nem létező «személy» kilátástalan keresésének. De nem igaz a fönti második tétel sem, mely szerint egy személynek csak egy vagyona lehet. Számos ugyanis az eset, a midőn egy személynek az ő általános vagyonán kivül még egy vagy több más u. n. különvagyona is van (örökségi-, csődvagyon, római peculium, hajóvagyon, bizonyos családjogi különvagyonok stb.j. Végül nem igaz a harmadik tétel sem, mely szerint több személynek nem lehet egyazon vagyona. Pl. a közkereseti társaság esetében a társasági vagyon a társakat egy üt lesen illeti és hasonlóan van az mindazokban az esetekben, a midőn a német elmélet u. n. «Gesamthand»-vagyonról beszél: a társaság, a házastársi közösség, az örökös közösség stb. vagyona eseteiben. Az ilyen vagyonokat a következőkben öss^vagyonnak fogom nevezni. Mit tesz az uralkodó tan, hogy ezt a hármas ellenmondást a maga vagyon-meghatározásával összeegyeztesse? Két ut kínálkozott e czélra: az egyik az, hogy a vagyont, a hol volt, eltagadja; a másik az, hogy az alanyt, a hol nincs, reáfogja. A divó tan mindkét uton tett próbát. A mi először is az alanytalan vagyonokat illeti, ismeretesek a százados kísérletek, hogy e vagyonok számára is ((alanyokat*) mutassanak ki: az egyik elmélet «fictiv» alanynyal .érte be, a másik «reális* alanyt állított. E kisérletek — mint másutt kimutattam — nem sikerültek. A különvagyon és az öss^vagyon kérdésében mindkét uton próbálkoztak : egyfelől azt állították, hogy a különvagyon, valamint az összvagyon igazában nem is vagyon; másfelől azt álli-