Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

464 SZÁSZY BÉLA hatja meg. A tulajdonközösségnek jogi személlyé átalakításától kezdve, a hol a tagsági jog az egész társtulajdonosi illetőségi jogkört magában foglalhatja, fel egy abszolút monarchikus állambeli közösségig, a hol az államtagok az államvagyonra vonatkozó minden jogból ki lehetnek zárva, a tagsági jogkör igen különbözőképen lehet megszabva. A jogi személy szervezete a tagsági jogkörből kivehet több-kevesebb oly jogosítványt, a mely a közösségi vagyonra vonatkozó jogok tartalmához tartozik s átruházhatja ezeket a jogi személynek a tagoktól különálló valmely szervére (igazgatóságra, választmányra, elnökre vagy más képviselő szervre), vagy épen a tagok és a jogi személy rendelkező jogát bizonyos körben egészen ki is zárhatja. E mellett a tagok között a közösségi czélra vonatkozólag oly sokszoros jogviszony keletkezhetik, a mely semmi kapcsolatban nem áll a közösségi jogokkal. A tagoknak e jogviszonyokban való részesedése is, mint tagsági jog vagy kötelezettség jelentkezik. Tagsági kötelezettségek teljesítése ismét feltétele lehet annak, hogy a tag jogait gyakorolhassa. E sokszorosan összeszövődött viszonykomplexumban meg van nehezítve azoknak a jogi szálaknak kiválasztása, a melyek a tagot az egyes közösségi jogokkal összekapcsolják, mint ezek tartalmának folyományai. Épen azért a jogi konstrukczió a viszony egyszerűsítése s könnyebb felfoghatósága érdekében a tagsággal járó jogosítványokat s kötelezettségeket mint a tag és a jogi személy közt való külön jogviszonyt komplex egység gyanánt tagsági viszonynyá foglalja össze s így lesznek a közösségi jogokra vonatkozó különböző jogosítványok is az egységes tagsági jognak, mint állapot — vagy statusjognak, egy magasabb személyegységben valórészesedésnek alkotóelemeivé. Ebben a szerkezetben tehát a tagsági jog különválása következtében elhomályosul a közös vagyontárgyakra vonatkozó közveilen jogi kapcsolat s a tagokat egységbe foglaló jogi czélczentrum lép e közösségi jogok keresett alanyaként előtérbe, melylyel szemben a tag alárendeltségi viszonyba jut. A jogi személy alakjában jelentkező közösségeknél továbbá a tagok nem mint egyénileg meghatározott és közvetlenül döntő alanyok szerepelnek a közösségi jogokra vonatkozólag. A jogi személyként szervezett közösségek rendszerint nagyobb számú tagok egyesüléséből állanak. A német ptkv. 56. §-a szerint jogképes egyesület létrejöveteléhez legalább hét tag szükséges. A bányatörvény 157. §-a szerint a tulajdonostársak akkor kötelesek bányatársulattá alakulni, ha a bánya tulajdona tizenhatnál több társ között oszlik meg. Az osztatlan közös legelőknél rendszerint tetemesen nagyobb a részesek száma. Ily nagyobb számú részesek jogi rendelkezésének lehetőségét gyakorlatilag igen megnehezítené az, ha minden egyes individualiter megnevezett tagnak akaratkijelentése kívántatnék meg a közösségi jogokra vonatkozó elhatározások érvényéhez, ugy mint ez a szűkebb értelemben vett közösségi alakzatoknál szükséges. Épen azért a