Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

AZ OSZTRÁK-MAGYAR KÖZJOGI KÖZÖSSÉG MINŐSÍTÉSE. 4^ Az a gondolatmenet, a mely ily irányú elmélet megalkotására törekszik, a következő nyomokon haladhatna. A kiegyezési törvény a közös ügyekre, mint az állami íöhatalom tárgyaira nézve a két állam souverainitásának megszorításával egységes főhatalmat állapított meg, a mely a birodalmat (a monarchiát) mint közjogi személyt illeti. Erre a következtetésre utal nevezetesen a magyar kiegyezési törvény 27. §-a, mely szerint «egy közös minisztériumot kell felállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se O Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak*, a miből következik, hogy ezek az ügyek a két állam főhatalma köréből egészen ki vannak véve s minthogy e főhatalmi kör sem lehet alany nélkül, az nem illethet mást, mint a birodalmat, a monarchiát, a melyet ép ennélfogva államnak kell tekinteni. A birodalomnak feje a «közös uralkodó)) «közös fejedelem», a kit a magyar kiegyezési törvény is e néven emlit (2., 4., 7. §-ok). A közös fejedelemnek, mint ilyennek uralkodói jogköre a közös ügyekben a birodalomnak egységes képviseletére és a közös tárgyakra vonatkozó uralkodói jogkörnek gyakorlására terjed ki. Ehhez tartoznak .különösen Ő Felségének a hadüzenetre, békekötésre, nemzetközi szerződések kötésére stb. vonatkozó joga, O Felségének a két állam ügyeiben való döntési joga, s az egész hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és behzervezetére vonatkozó fejedelmi jogai is (11. §.). A közös intézmények (közös minisztérium, közös hadsereg, haditengerészet, diplomáciai és külkereskedelmi képviselő szervek) s a monarchia által újonnan szerzett területek a monarchiát mint jogi egységet illetik. Igaz, hogy a kiegyezési törvény nem állapított meg közös törvényhozó szervet, centralis parlamentet, de a két állam törvényhozását a közös ügyek tekintetében közjogilag megkötötte azáltal, hogy egyfelől bizonyos közös ügyekben egyenlő elveken alapuló törvényeket kell alkotniok (13. §.) s a közös ügyek bizonyos része felett egészen különleges módon, a delegatiók által s szintén egyetértőleg kell határozniok (28—51. §.), s hogy másfelől bizonyos közös érdekű ügyekben meg kell kisérelniök az egyezmény utján való elintézést (52. és 68. §.). E gondolatmenet szerint mindebből az vezethető le, hogy a kiegyezés a közös ügyek és közös intézmények körében s ezekre vonatkozólag a közjogi közösség megállapítása által a két állam felett egy harmadik, külön államszemélyiségi kört, egy harmadik államot szervezett, a melyet a monarchia szó fejez ki. Ez az okoskodás a magyar kiegyezési törvény alapján semmiképen nem állhat meg. Helyesen utalnak közjogi iróink arra, hogy a törvény a eközös uralkodó» «közös fejedelem*) kifejezéseknek használatával épen nem akart közös uralkodói állást, közös uralkodói hatalmat s az uralkodó fizikai személyében erre a czélra egy közös közjogi személyiséget megállapítani. Hogy a törvény e kifejezések alatt nem az uralkodó közjogi személyiségének és uralkodói hatalmának közösségét, hanem csupán a fejedelem