Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

AZ OSZTRÁK-MAGYAR KÖZJOGI KÖZÖSSÉG MINŐSÍTÉSE. Erre a felfogásra építik fel a birodalmi egység megalapozását czélzó elméleteiket különösen ujabban egyes osztrák közjogászok, a kik közül például Tezner kimutatni törekszik, hogy az absolut császári hatalomnak bizonyos residuuma, mely a rendi-monarchikus államszervezet idejében kifejlődve, a császárnak a birodalmi egység fenntartása s az ellentétek kiegyenlítése érdekében az egész birodalomra vonatkozólag egységes jogi tényekkel gyakorolt bizonyos korrektív, prokuratorius és patriarchális jellegű közjogi functiójában áll s a melylyel szemben — szerinte — a magyar király a császárnak csupán végrehajtó szerve, hatalom nélküli vazallusa, a kiegyezés után is fennmaradt, annak jogrendje fölött átjött a monarchia uj alkotmányos szervezetének idejébe is. «A rendi korszaknak császárja, *— úgymond — mint a monarchia legfőbb orgánuma, mint annak ultima ratioja, még ma is él és pedig abban az irányban, hogy a monarchia részei azt, a mit maguktól tenni nem képesek, a császár által érhetik el. Ennélfogva a souverainitás is az egésznél, nem pedig a részeknél van meg, a melyeknek egyike sem bir magában megállani és ennek az összsouverainitásnak szerve a rendi alkotmányból fejlődött osztrák császár, a kinek birodalomgondozó egyoldalú cselekményei kétségtelen érvényűek.» (v. ö. Dr. -Fridrich Tezner : Das stándisch-monarchische Siaatsrecht und die österrexhische Gesamt- oder Lánderstaatsidee cz. értekezését a Grünhutféle Zeitsrift f. d. Privát- und Öff. Recht d. Gegenwart, XLII. Bd. 1. u. 2. Heft és az ott idézett müveit ugyané szerzőnek). Messze vezetne az osztrák közjogászoknak ezzel s ehhez hasonló erőltetett és irányzatos fejtegetéseivel tüzetesen foglalkozni, a melyeknek nyilvánvaló czélja az, hogy a monarchiának a kiegyezési törvényekben nyert kétségbevonhatatlan jogrendje felett a monarchia egységét a homályos régmúlt idők hatalmi törekvéseiből jogi tételekül levezetett, valamelyes az egész monarchiára egységesen kiterjedő császári abszolút hatalmi jogkörrel lehessen megkonstruállni, annak feltüntetésével, hogy a monarchia egysége s annak állandó fenntartása érdekében minden alkotmányjogi rendelkezésben hallgatólag fenn lett tartva s a kiegyezés által sem. lett megszüntetve a császári absolut hatalomnak bizonyos köre s ennek a monarchia ügyeinek szabályozásában — Tezner szerint mindig — kikandikáló «lólába». A magyar alkotmány biztositékainak rendszeres vizsgálat alá vonása és irányzatos magyarázata ezekben a munkálatokban nem az objektív igazság kiderítésére, hanem nyilvánvalóan arra tendál, hogy majdan látszólag jogi alapot teremtsen arra, hogy ha az uj koronázás ideje elérkeznék, a koronázási hitlevél revíziós klazulája révén a koronázás feltételeként a monarchia egysége számára koncessiókat lehessen a magyar nemzettől kicsikarni. Közjogunk hivatásos mivelői, ha már eddig is meg nem tették volna, hivatásukhoz képest remélhetőleg majd meg fogják adni ezekre a fejtegetésekre a szükséges részletes választ. E helyütt csak röviden akarok reáutalni arra, hogy a magyar kiegyezési törvény a pragmatica sanctióból