Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

446 SZÁSZY BÉLA II. Arra nézve, hogy a kiegyezésnek a magyar nemzet egyetemes felfogásában élő alapgondolata szerint a magyar szent korona országait az osztrák császárság mellé mindennemű magasabb államszemélyiségi szervezet kizárásával mint egyenjogú, törvényhozására és belkormányzatára nézve független, souverain államot akarta odállitani, a magyar kiegyezési törvény rendelkezései, melyek különös óvatossággal s többszörösen hangsúlyozzák és biztosítják a két fél egyenjogúságát, a magyar korona országainak függetlenségét s törvényhozási és belkormányzati önállóságát (1867 :XII. t.-cz. bevezetése, 3., 7., 23., 28., 55., 58., 61. §-ai), semmi kétséget nem hagynak fenn. Csupán a törvénynek egyes kifejezései, valamint a közös ügyekben és közös intézményekben megállapított közjogi közösség köre és módja azok a körülmények, a melyekre a kiegyezés alapgondolatával és a magyar közjogi felfogással ellentétben a monarchia államszemélyiségének megalapítására törekvő közjogi elméletek támaszkodhatni vélnek. Ilyen mindenekelőtt az a tény, hogy a magyar kiegyezési törvény (1867: XII. t.-cz.) ép ugy, mint az osztrák kiegyezési törvény is (1867 decz. 21. törv.), sem a magyar korona országait, sem O Felsége többi országait mint külön országcsoportokat sehol nem nevezi államnak ; ellenben a magyar kiegyezési törvény több helyen használja mindkét országcsoportot átfogó értelemben a «birodalom» kifejezést (bevezetésben, 8. §-ban), az osztrák törvény pedig czimében az «alle Lánder der österreichischen Monarchie* kitételt és szövegében a két országcsoport megjelölésére a «Reichshálfte« és a Reichsteile* «Teil» megtévesztő kifejezéseket használja (1. § a) pontja, 3—6., 30. §-ok), s a mig egy helyen emliti a «Lánder der ung. Krone»-t (1. §.), ezzel szemben az osztrák tartományokat sehol sem nevezi «Lánder der Kaiserlichen Krone» vagy a Lánder der österreichischen Krone» összefoglaló kitétellel, a mi amannak paritásosán megfelelne. Ebből azonban ép oly kevéssé lehet levezetni azt, mintha akár a magyar, akár az osztrák törvény nem akarta volna a két országcsoportnak, külön-külön paritásos államminőségét elismerni, a mily kevéssé lehet a «birodalom», a «Monarchián vagy a «Reichshálfte» stb. kifejezésekből a monarchiának a két országcsoportot összefoglaló összetett vagy azok felett álló egységes magasabb állam-minőségét s jogi személyiségét megkonstruálni. Hogy a két országcsoport mindegyikét államnak kell tekinteni, ez a későbbi törvények szóhasználata szerint kétségtelen. Ez a szó az akkori magyar törvényhozási terminológiában még nem volt általában használatos, inkább a haza, s az ország kifejezéseket használták a törvények az állam (status) helyett s csak kivételesen találkozunk bennök előbb ilyen kifejezésekkel : <rstatuskötelezvények» «állomány» a statusadósság» (1848: XII. t.-cz.), «közálladalom» (1848:111. t.-cz. 3. §.), «közálladalmi» (1848: XX. 3. §.) <íálladalom» (1848: XX. 8. §.). De ha a kiegyezési törvényben mellőztetett is az állam szó, a két országcsoportot megillető fő-