Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - A polgári törvénykönyv javaslata a parlament előtt

LÁNYI BERTALAN Hogy miben láttam én akkor a tervezet kirívóbb fogyatkozásait, és mily módon véitem már a tervezet külső struktúrája szempontjából is szükséges pótlásokat és helyesbítéseket keresztülvihetőknek a nélkül, hogy a tervezetnek akkor már mellőzni szándékolt nagyobbmérvü megbolygatása elkerültessék, arra itt bővebben kiterjeszkedni nem kivánok. Most már, a mikor ugy áll a dolog, hogy a parlament működésének a háború kitörése folytán történt megszakítása következtében ez az országgyűlés a polgári törvénykönyv javaslatát érdemi eldöntés tárgyává tenni nem fogja, hanem az a jövő országgyűlésnek lesz — kétségkívül csak ujabb megfontolás után mint különálló törvényjavaslat beterjesztendő, azoknak a kifogásoknak felsorolása, melyek a törvényjavaslatnak első izben való beterjesztése előtt megszivlelésül ajánltattak és a melyek majd annak idején még érvényesithetők lesznek, többé nem volna czélszerü és időszerű. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy az a komitiva, melylyel az igazságügyminiszter a törvényjavaslatot a képviselőháznak bemutatta, nem felelt meg annak az elvi álláspontnak, melyet a fentiekben jeleztem és kifejtettem a végből, hogy a kormány ezt a törvényjavaslatot a parlament előtt legalább a tárgyi terjedelem, a rendszer, a szerkesztés alakja, a szabályozás iránya és a főkérdésekben érvényesített társadalom-, gazdaság- és jogpolitikai konc\épC{iók tekintetében sajátjául vallott kodifikatórius műként czéltudatosan képviselhesse. A törvényjavaslatot kisérő miniszteri indokolás ugyanis azt mondja, hogy a tervezet második szövegének elkészültével az előkészitő-bizottságra bizott munkálatok befejezést nyervén, a kormánynak vált immár feladatává, hogy e törvényhozási müvei szemben állást foglaljon, ámde a kormány nem tartotta hivatásának, hogy a tervezetet lényegesen átdolgozza (más szóval, hogy a tervezettel a maga szempontjából behatóan és érdemlegesen foglalkozzék), mert a tervezetet, mint évtizedes munka eredményét, méltán tekintheti az egész magyar jogászság munkájának, melylyel szemben a legmesszebb menő kritika a