Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

380 BÍRÓI GYAKORLAT. C. ujabb gyakorlatában megnyilatkozó felfogást : nem lesz czéltalan egészen röviden ismertetni a C. által e kérdésben a legutóbbi években folytatott gyakorlatot. A C. gyakorlata szerint a jogkérdés körébe tartozik s igy revízió tárgyát képezi az ölési szándék (B. J. T. LXVII. 172., 181., 182., 183., 189.), az eltulajdonitási szándék (u. o. 169.), a bántalmazásra irányuló szándék (u. o. 366.), az üzletszerűség kérdése (u. o. 170.), a fondorlatos megtévesztésre, jogtalan vagyoni haszonszerzésre irányuló czélzat s a károkozás fenforgása (u. o. 170.), a gondatlanság (u. o. 171.), az öntudatlan állapot (u. o. 171.), a részegség (u. o. 47.), a jogos védelem fenforgása (u. o. 305., 306., 509.), a jogtalan súlyos bántalmazás és rögtöni végrehajtás (u. o. 17 =5.), az értelmi és erkölcsi fejlettség (B. J. T. LXV. 5.), jogkérdés kerítésnél, hogy vádlott önérdekből cselekedett-e (u. o. 221.), erőszakos nemi közösülésnél, hogy sértett akarata nyilvánítására tehetetlen állapotban volt-e (u. o. 255.), megvesztegetésnél, hogy az ajándék vagy jutalom adása vagy ígérete a hivatali kötelesség megszegése czéljából, avagy más czélból történt-e (u. o. 288.), jogkérdés, hogy vádlott üzlete a kisipar körét meghaladja-e (B. J. T. LXVI. 437.), jogkérdés lopásnál a tolvajszövetség fenforgása (B. J. T. LXVII. 170.), s az, hogy az elvétel sértett akarata ellen történt (u. o. 169.), nemkülönben a tudat, hogy a tolvaj a szolgálatadóját lopta meg (u. o. 170.), jogkérdés vádlottnak a megvett ingatlan korábbi eladásáról való tudomása (u. o. 171.), a B. T. K. 303. §-ának esetében az, hogy a betegség hosszú ideig tartott (u. o. 252.), orgazdaság, illetőleg tulajdon elleni kihágás esetében az, hogy vádlott a megszerzett tárgyak lopott voltát tudta avagy gyaníthatta (u. o. 374.). Sőt egy ujabb határozatában a jogkérdés körébe vonta s igy revízió tárgyává tette a C. azt is, hogy a használatba vett eszköz alkalmas-e az emberi élet kioltására (B. J. T. LXVIII. 130.). A C. régi irányzatának felelt meg az a gyakorlat is, mely szerint az anyagi jogi revízió nem volt gyakorolható abban az esetben, ha az alsóbiróságok a B. P. 326. §-ának 2. pontja alapján hoztak felmentő ítéletet. Ez a gyakorlat azonban téves volt. Mert igaz, hogy a C. kötve van az alsóbiróság Ítéletében megállapított tényálláshoz, de azt, hogy a tényállás megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, a C. arra való tekintet nélkül felülvizsgálat tárgyává teheti, hogy az alsóbjróság a 326. §. melyik pontját jelölte meg a felmentés alapjául. Az, hogy az alsóbiróság éppen a 326. §. 2. pontjára hivatkozik, a felsőbíróság mozoghatási körét egyáltalában nem befolyásolhatja. A törvény szellemének helyes felfogására vall tehát a C. amaz ujabb határozata, mely szerint a semmiségi panasz érdemleges felülvizsgálatának nincsen uijában az, hogy a felmentés a B. P. 326. §-ának 2. pontja alapján történt (B. J. T. LXVIII. 20.). 35. §. A B. P. N. 22. ^-a előírja, hogy ha az esküdtbíróság bírói