Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

BÍRÓI GYAKORLAT. Ml emelkedvén, helyes az eddigi gyakorlatnak (B. J. T. XLI. 379. XLII. 1.) is megfelelő az a határozata, mely szerint a büntetés súlyosbítása végett érvényesített perorvoslai folytán a minősítés vádlott terhére meg nem változtatható (B. D. VII. 91.). Hasonlóképen, ez ellen irányuló perorvoslat hiányában jogerőre emelkedik a kiszabott büntetés feltételes felfüggesztése iránti ítéleti rendelkezés is. Helyes tehát a C. jogegységi tanácsának határozata, mely szerint a büntetés feltételes felfüggesztése iránti rendelkezés, ide irányuló perorvoslat hiányában, meg nem változtatható (B. D. VIII. 59.). Ugyanez a helyes felfogás nyilatkozik meg ama jogegységi határozatban is, mely szerint oly esetben, mikor az elsőbiróság nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértést állapítván meg, vádlottak ellen a büntetés kiszabását mellőzte : a felsőbíróság, bár a vádlottak egyikét a vád alól felmenti is, nincs jogosítva a másik vádlott ellen büntetést kiszabni, ha annak terhére perorvoslat nem használtatott (B. J. T. LXV. 280.). Az utóbbi évek gyakorlatának felelnek meg azok a határozacok is, melyekben kimondatik, hogy a közvádló által, vádlott terhére bejelentett semmiségi panasz következtében, a cselekmény máskép is minősíthető, mint a hogy azt vádló indítványozta (B. J. T. LXVII. 204. LXVIII. 88., 142.). Ezelőtt néhány évvel volt alkalmam kimutatni, hogy e gyakorlat helyes (B. J. T. LXIV. 133.). A valódiság bizonyítása kérdésével kapcsolatosan érdekesen merült fel a részleges jogerő kérdése abban a határozatban, a melyet a B. J. T. LXVII. 237. 1. Perjéssy Mihály megbeszélésével közölt. A kérdés tüzetesebb ismertetése helyett utalunk e nagyérdekü fejtegetésekre. 390. §. Ellenkezik a törvény betű szerinti értelmével az a határozat, mely szerint a főtárgyalási jegyzőkönyv hiányaira alapított panasz az írásban beadott indokolásban kellő időben van előterjesztve (B. J. T. LXVII. 244.). Érdemileg azonban helyes e határozat, mert máskép nem volna rá mód, hogy a jelzett jogsérelem perorvoslati uton orvosoltassék. B. P. N. 32. §. A törvény azt az általános szabályt állítja fel, hogy a semmiségi panasz visszautasítása kérdésében az a bíróság van hivatva határozni, mely a semmiségi panaszt érdemileg elbírálni hivatott. A semmiségi panasz tehát arra való tekintet nélkül felterjesztendő, hogy visszautasításnak van-e helye. Ez általános szabály alól csupán két kivételt tesz a törvény ; nevezetesen : ha a semmiségi panasz elkésetten, vagy arra nem jogosult egyén részéről jelentetett be. Csakis ez esetben jogosított a visszautasításra az a bíróság, a melynek a semmiségi panasz bejelentetett. Miután a törvénynek ez a rendelkezése feltétlen és nincsen az eljárásnak bizonyos nemére korlátozva : helyes a C. jogegységi határozata, mely szerint e szabály irányadó a járásbíróság előtti eljárásban is (B. J. T. LXVII. 329. . Már vitatható ama döntés helyessége, hogy a kártérítés kérdésében,